Meditáció, avagy mátrixon kívüli valóságunk I.

(Önbizalomturbó, énképszerelés, napi inspiráció és motiváció, fókusz, relaxáció, meditáció, életmód, környezettudatosság és látókörszélesítés – kövess facebookon itt<<< )

 

(A cikk megtalálható a Napi Elemózsia online magazin első számában a 14. oldalon. A cikksorozat második része pedig a magazin második -2013. márciusi- számában a 68. oldalon.)

HengistburyTóSimaActLinkesA meditáció -ha ragaszkodunk a szó eredeti értelméhez- tulajdonképpen nem más, mint gondolatok nélküli éber tudatosság.

 

 

Nem félig alvás tehát; nem vizualizálás, nem elmélázás. Nem elmerülés a múltban vagy a jövőben, hanem épp ellenkezőleg: a jelenlét állapota.

 

Az elmélyült vizualizációt vagy a mély -akár elalvással végződő- relaxációt is nevezhetjük meditációnak, természetesen, ilyenkor azonban nem árt tisztázni, melyik fajta meditációról beszélünk. Az említett meditáció-fajtákról is szólok bővebben a következő részekben.

A meditáció által elérhető bizonyos értelemben kitágult tudatállapotban olyannak tapasztaljuk meg az életet, amilyen valójában. A bennünk és a minket körülvevő szépség és nagyszerűség egyfajta mélyebb és teljesebb megtapasztalása. Úgy is mondhatjuk: ráébredünk a szépségre és a nagyszerűségre.

Még egyszerűbben: ráébredünk önmagunkra, igazi lényünkre.

Ma, amikor -ha hagyjuk- a csapból is az folyik ránk, hogy kicsik, védtelenek, szerencsétlenek, védelemre szorulók, mi több, megvetendők vagyunk, igazi csoda és ajándék a meditatív tudatosság növekedése, terjedése világszerte. Ugyanígy csoda belső erőnk, hatalmunk és nagyságunk felfedezése.

 

Alázat és nagyszerűség

Természetesen nem valamiféle egoista felsőbbrendűségtudatról beszélek. Ez semmiképpen sem lehet a meditatív tudatállapot része, sőt ellentmond annak. A tudatosságnak az alázat is része.

Sokaknak elsőre lehetetlennek, de legalábbis bonyolult feladatnak tűnhet ezen állapot elérése. Ami valamikor régen, kicsi gyerekkorunkban egyszerű, sőt természetes volt számunkra, az mára rejtéllyé vált.

“Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz” – mondta Jiddu Krishnamurti, a hatvanas évek nagy forradalmár-filozófusa, aki a nyugati világ ismert tanítója volt az 50-es évektől kezdődően. Amit akkor mondott, aktuálisabb, mint valaha. Azt, hogy beteg a társadalom (ma szinte kivétel nélkül mindenütt a Földön) és hogy valamennyire mindenki sérült, sok szakembertől hallani. Ugyanígy tudjuk azt is, hogy az emberek félkómában, alvajárva élik a mindennapjaikat. Van azonban megoldás és gyógyulási lehetőség, ez pedig a felébredés.

Mivel a meditáció célja éppen az éberség, fontos megtanulni, hogy a meditáció alkalmával ne aludjunk el és ne érjen el minket semmilyen más “elterelő hadművelet”. Világunk sérült, beteg mivoltának lényege éppen az, hogy rengeteg az olyan hatás, ami önmagunktól igyekszik eltávolítani. Eltekintve ez esetben attól, hogy mennyire tudatosak vagy nem tudatosak, tervezettek vagy nem tervezettek ezek a hatások, ne feledjük, az éberség az egészség és az igazi, egészséges öntudatosság alapvető feltétele.

Sri Mataji, a sahaja jóga alapítója mondta: “Tisztában vagyok vele, hogy amikor valami nagyon fontos Isten szemszögéből, akkor az összes negatív erő kiterveli, hogyan késleltesse, hogyan tegyen akadályokat, hogyan térítse el, vagy hogyan gátolja azt meg.”

Úgy gondolom, valójában mi magunk akadályozzuk, szabotáljuk magunkat, hiszen valójában félünk mélyre merülni, kitágulni. Ha nem is a legkellemesebb, de legalább megszokott állapot a viszonylagos beszűkültség, a hétköznapok gondjai, aggodalmai és az, hogy még elalváskor is azon rágódunk, mi lesz holnap. Egy egész komplex energiamintát építettünk eköré és bizonyos mértékig ez a minta veszélyeztetve érzi magát. Ezen kitágult tudatosság küszöbén egy pillanatig úgy érezhetjük: szétesünk, elveszítjük önmagunkat. Ilyenkor valóban elveszítünk valamit, de nem önmagunkat, sőt ekkor válunk igazán önmagunkká, személyiségünket megőrizve és kiteljesítve, megnyomorító korlátainkat elveszítve, feloldva. Ez persze egy folyamat, nem történik meg egyből, de -kinél határozottabban és markánsabban, kinél kevésbé- elkezdődik.

Az igazán önmagunkká válásnak része a belső egység is. Az ömagunkkal való egység. Ma ez sem természetes, bizonyos értelemben. Természetes, hiszen ez az eredeti állapotunk, de nem hétköznapi. Nem ezt tanuljuk, nem így növünk fel. Épp ellenkezőleg. Ahogy Osho mondja: “Az ember tudathasadásos. Az ember normális alapállapota – legalábbis ma – a skizofrénia. A primitív népeknél ez még valószínűleg nem így volt, de az évszázados társadalmi beidegződések, a civilizáció, a kultúra és a vallás egy sokaságot csinált az emberből: egy széthasadt, darabokra hullott, ellentmondásos lényt. Mivel ez a széthasadás mégis ellentétben áll az ember legbenső természetével, valahol mélyen az egység még mindig létezik.” Éppen ezt a “valahol” lévő mélységet keressük és találjuk meg a meditáció által. A döntésképesség, az önbizalom, a problémamegoldó képesség és ezáltal az életünk minősége mondhatni egy egész más dimenzióba kerül.

 A cikk itt folytatódik:  Meditáció, avagy mátrixon kívüli valóságunk 2 <<<

 

Like / Tetszik, twit, g+1 stb; komment, megosztás – mindezzel támogatod a munkámat, köszönöm! 🙂

Comments are closed