Chaplin beszéde, avagy hogyan is szeresd önmagad?



 
 
 
 

Hát… nem sokan vannak, akik valóban értik; még kevesebben, akik a gyakorlatba át is ültetik a tartalmát… De remélhetőleg egyre többen.

Charlie Chaplin beszéde következik, amelyet a 70. születésnapján (1959. április 16.) mondott el. Több változat is létezik, itt megtaláltok kettőt is. Akinek van kedve és ideje, nézzen utána pontosabban. Szerintem ez a kettő is nagyszerű. Hálás köszönet a fordítóknak!

1. „Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a ChaplinDayWithoutLaughterszenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom:
BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.”
(Tara; Koiónia, 2015. március)”

2. Amikor elkezdtem magamat szeretni értettem csak meg igazán, hogy mindig, minden esetben, mindenkor a legjobb helyen vagyok és minden, ami történik, helyes és igaz. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: BIZALOM.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, tudtam csak felismerni, hogy az érzelmi fájdalom és szenvedés számomra csak figyelmeztetés, hogy a saját igazságomnak ellentmondva élek. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, felhagytam azzal, hogy egy másik élet után sóvárogjak. Ekkor tudtam csak észrevenni, hogy minden körülöttem egy rendkívüli kihívás a fejlődésre. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, felhagytam azzal, hogy a szabadidőmet magamtól elraboljam azért, hogy grandiózus terveket szőjek a jövőben. Ma már csak azzal foglalkozom, ami nekem örömet és boldogságot okoz. Azzal, amit szeretek, és ami a szívemben nevetéssel ajándékoz meg engem, méghozzá a saját ízlésemnek, világomnak, tempómnak és temperamentumomnak megfelelően. Ma már tudom, hogy ezt úgy hívják: TISZTESSÉG.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, mindenekelőtt, hozzáláttam megszabadulni minden olyan dologtól, amely nem az egészségemet szolgálja: ételektől, emberektől, helyzetektől, tárgyaktól, dolgoktól, de legfőképp azoktól, amelyek engem minduntalan visszahúztak, messze önmagamtól. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik:ÖNMAGUNK SZERETETE.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, lemondtam arról, hogy mindig nekem legyen igazam, így kevesebbszer tévedtem. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: ALÁZAT.

Amikor elkezdtem magamat szeretni, fölhagytam magamban a múlton való rágódással és a jövő miatti aggódással. Most már a jelenben élek, még ebben a szent pillanatban is. Így meg tudom élni a mindennapjaimat. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: TUDATOSSÁG

Amikor elkezdtem magamat szeretni, fedeztem fel, hogy a gondolataim szegénnyé és beteggé tehetnek engem. Amikor viszont a lelki erőmet megerősítve, bölcsességgel átformáltam a gondolataimat, megfordult az életem és elvitt a legnagyobb magasságokba. Ma már tudom, hogy ezt úgy nevezik: LÉLEKJELENLÉT.

Nem kell az összetűzésektől, problémáktól, konfliktusoktól félnünk, amelyeket akár magunkkal vagy akár másokkal vívunk, hiszen néha még a csillagok is összeütközhetnek, amelyekből rendre új világok születnek. Ma már tudom, hogy: ILYEN AZ ÉLET.” (Ismeretlen)

 
 

 

Comments are closed