A Tarot nem “mondja meg a jövőt” (egyáltalán mi az, hogy jövő?)


 

 

A cikk átirat Jenna Matlin “A Tarot Nem mondja meg a jövőt (egyáltalán mi az, hogy jövő?)” című cikkéből; fordítás, szerkesztés és kiemelések Antal Judit által + idézetek + Judit saját gondolatai)


Igen, jól olvastad, én ezt írtam: a Tarot nem mondja meg a jövőt.
Vedd el a kártyáimat, égess meg elevenen, tégy bármit, én ragaszkodom az álláspontomhoz. De tisztázzuk: úgy hiszem, hogy a szót: “jövő” eleve rosszul definiáljuk. 
 

Hogyan tudunk mérni valamit, ami nem is létezik, vagypedig úgy létezik, ahogy mi felfogjuk?

Először is lássuk a szokásos meghatározást:

 

“Megmondani a jövőt” ez népszerű fogalmak szerint a következőt jelenti:

  • Létezik egy statikus jövő, illetve egy előre megírt jövő / végzet
  • A kártyák használatával ennélfogva ezt a statikus jövőt fel tudjuk tárni
  • A személy, akinek a jövőjét éppen feltárjuk, nem más, mint egy utazó – afelé halad, ami folyamatosan kibontakozik
  • Ez a statikus jövő, de legalábbis annak bizonyos részei megváltoztathatatlanok, előre meg vannak írva 

Így tehát érthető, hogy sok-sok ember úgy jön Tarot elemzésre, hogy a fent leírt feltételezések ott vannak bennük és így teszik fel kérdéseiket illetve ezek a feltételezések meghatározzák elvárásaikat: “Mikor jön a nagy Ő?” “Mikor fogok találni egy zsák pénzt?”  “Mikor lesz a kis Janikának kistestvére?” Mikor, mikor, mikor.

Az, hogy: “Mikor…?” a helytelen kérdés. Az idővel kapcsolatos helytelen feltételezéseken alapszik.

Először is lássuk a tudományos modellt:
PicturePhoto Credit: rabinal via Compfight cc
 
Ami azt az elgondolást illeti, miszerint az idő lineáris, vagyis egy egyenes vonal: 
A múlt, a jelen és a jövő egy mesterséges magyarázat, illetve egy felfogás – biológiai adottságainknak köszönhetően úgy tudjuk érzékelni, mint olyan dolgot, ami múlik illetve egy irányba halad, valamint a kulturális adottságaink is nagyban befolyásolják azt, ahogyan az időt érzékeljük. 
Tény: a tudománynak komoly nehézségei vannak az idő mérésével! Ugyanis néha az idő visszafelé látszik mozdulni, illetve a kvantumperspektívából nézve az idő és a tér összekapcsolódik, mégpedig olyan utakon-módokon, amelyek teljesen összezavarják az érzékelésünket ÉS a legjobb tudományos eszközeinket IS. 
 
 Tehát, ha még azt sem tudjuk valósághűen érzékelni, felfogni, hogy egyáltalán mi az, hogy idő, miért gondoljuk, hogy használhatjuk a Tarot kártyákat arra, hopgy mérjük a dolgokat, amik azon belül történnek?
 
 

Másodszor, vegyük számításba, hogy az idő érzékelése kulturális és regionális alapú:

A nyugati típusú időérzékelés: 

train

Photo Credit: HooLengSiong via Compfight cc
 
 
1. Lineáris
2. Meghatározott kezdet- és végpontok vannak
3. Ahogy az idővonaladon előre haladsz, eseményeket és mérföldköveket hagysz el
4. Ha egyszer egy esemény elmúlt, az egy befejezett dolog és lehetetlen újra belehelyezkedni
5. Az idő ilyen felfogásában az élet ütemtervek alapján szervezett
6. Az érték és a fontossági sorrendet az ilyen ütemtervek betartásával és tiszteletével kommunikáljuk egymás felé (például ha valakivel megbeszélek egy találkozót 12 órára és nem jelenek meg 12:30-ig, akkor tartozom egy bocsánatkéréssel, mivel a késlekedésem udvariatlanságnak fogható fel – nem tiszteltem az ütemtervünket illetve a másik személy idejét.)
 
Viszont még ha meg is egyezünk abban, hogy az idő lineáris mivolta alap, ezen a nyugati modellen belül is vannak változatok:

Picture

 

Az idő érzékelése, ahogy már említettük, egy kulturális kreálmány, és azon kultúrákon belül is, ahol a nyugati típusú időfelfogásban hisznek, is van néhány variáció. 
Amerikai létemre, aki más országokban is élt, észrevettem, hogy az időt más és más módokon érzékeltem. Máshol úgy tűnt, több idő áll rendelkezésre. Azt hittem, megőrültem, de aztán amikor visszatértem Amerikába, beszéltem bevándorlókkal, akik ugyanúgy ezt tapasztalták, hogy az idő érzékelése változik, ahogy különböző tájakra kerül az ember.​És csak ráztuk a fejünket, értetlenkedve: “Miért érzem, hogy annyira nagyon elfoglalt vagyok, ha egyszer ugyanannyi idő áll rendelkezésemre, mint korábban?” Mindenkinek ugyanaz a 24 óra áll rendelkezésére, nem igaz? 
Ahogy én észrevettem és amit megértettem különböző kultúrákból származókkal való beszélgetések során: A csoporttudat és az időnek egy adott embercsoport által való felfogásának módja hatással van az egészre, mindenkire a csoporton belül. 
 
Tehát, ha az idő statikus, miért érezzük annyira különbözőnek? Mi a fene történik az idővel?
 

 
 Gyakorlattal egy teljesen más, az eddigitől eltérő modell alakul ki

 

​Miután sok-sok ezer Tarot elemzést végigcsináltam, egy másfajta rálátás született meg bennem azzal kapcsolatban, hogy hogyan is működik a Tarot, és ez a működés közelebb áll az interdinamikus modellhez.

Hogy illusztráljam, lássuk a navajo indiánok idődefinícióját – bár ez nem csakis és kizárólag a navajókra jellemző.

Tehát a navajo időértelmezés:

jenna matlin

Photo Credit: Martina Rathgens via Compfight cc
 
 
1. Körkörös
​2. Ha egy esemény elmúlt vagy kihagytuk, nincs ok az aggodalomra, hiszen az esemény egy bizonyos időpillanatban visszatér.
3. Ebben az időfelfogásban az élet feladatok és események befejezése, teljesítése köré szerveződik
4. Az érték és a fontosság kifejezése nem “időben” való érkezés vagy kezdés módján történik, hanem azáltal, hogy ott maradunk, jelen vagyunk addig, amíg az interakció befejeződik, teljes illetve a feladat elvégeztetett
Például, ha megbeszélek valakivel egy találkozót délre, de egy óráig nem mutatkozom, nem kell bocsánatot kérnem; viszont ha már beszélünk és én egyfolytában az órámat nézem és egyszer csak közlöm, hogy mennem kell, akkor tiszteletlennek minősülök, hiszen nem engedtem, hogy az interakció eljusson a természetes befejezéséig – a teljességig.

​Idő – egy soktényezős perspektívából
A Tarot a természetes ok-okozati összefüggéseket követi. Egy elemzés kevésbé szól arról, hogy “mikor” és sokkal inkább arról, hogy HOGYAN alakul ki egy helyzet.
Tehát a helyesebb, vagy mondhatjuk: célravezetőbb kérdés, amit feltehetünk a Tarot kártyáknak, az a “hogyan?” inkább, mint a “mikor”. Ha egyetértünk abban, hogy az idő nem lineáris, akkor egy teljesen más megközelítés bontakozik ki azzal kapcsolatban, hogy a tarot hogyan is működik valójában: 

​A Egy teljesen más, sok összefüggést magában foglaló, ok-okozati dinamika egy új lehetőséget ad arra, hogy mefgogalmazzuk, mit tud elmondani, megmutatni a Tarot:

  • Egy dinamikus jövőt, ami fogékony a folyamatos változásra és az elemzésben a fő tényező a HATÁS 
  • A kártyák használatával eshetőségeket tudunk megmutatni, egy ok-okozati összefüggésekre épülő rendszerben 
  • Megtudhatjuk, mi az, ami a legvalószínűbb illetve felvázolhatunk egy lehetséges történetet 
  • Ha egy bizonyos lehetőséget felvázolunk a sok közül, annak célja van: ha ismerünk egy jövőbeli lehetőséget, az befolyásolja azt illetve a befolyásolja választási lehetőségeket és a döntéseket
  • A személy, akit elemzünk, egy aktív részese az egyenletnek, az ő akciói okozzák a reakciókat, ő maga működteti a saját történetét 
  • Ha a vágyott végkifejlet nem következik be, még mindig – és mindig – van esély az újrapróbálásra, mivel az idő körkörös és mindennel összefügg, mindig van lehetőség újra csinálni; és a ciklusok mindig ismétlődnek, egészen addig, míg mesteri szinten el nem sajátítjuk a leckét
  • A lehetséges kimenetel megjósolható abból, ahogy az adott személy elvégzi a feladatait, találkozik emberekkel, meghoz döntéseket, választ a lehetőségei közül (vagy ahogy nem választ, nem hoz döntéseket – tudjuk: nem dönteni ugyanaz, mint úgy dönteni, hogy minden marad a régiben)

Ugyanúgy, amikor az időt próbálják megjósolni, a meteorológusnak muszáj sok-sok különböző algoritmust összeegyeztetnie, és egy hihetetlen nagy mennyiségű adatot számba vennie és mérnie, és ez a rengeteg adat együtt fog egy “legvalószínűbb kimenetelt” előrejelezni, de ez a kimenetel sok, a jelenben meglévő dolgon múlik, vagyis hogy hogyan fúj a szél éppen…

Tehát az időnek és a Tarot működésének ezen újfajta megértése alapján lefesthetünk egy képet arról, hogy “hogyan?” ahelyett, hogy “mikor?” 

Vagyis, a kérdés nem az, hogy “Mikor találkozom a nagy Ő-vel?” hanem: “Mit kell tennem, mire kell figyelnem, vagy mit szükséges elkerülnöm ahhoz, hogy találkozzam a nagy Ő-vel?”

Úgy találtam, hogy ezen hozzáállás a tökéletes; hiszen ez a hozzáállás nem passzív (nem áldozati!), hanem interaktív és a szó leggyakorlatiasabb értelmében segítő és célravezető! Messze több szépséget látok egy olyan rendszerben, amely rugalmas és kreativitást ad a kezünkbe ahelyett, hogy siettetne minket valamiféle előre elrendelt végzet felé. Ha megáltoztatjuk a gondolkodásmódunkat az időről és a személyes erőnkről és hatalmunkról, azzal nagyszerűen megmutatjuk az isteni szférával való kapcsolatunkat illetve az azzal való egységünket (!), amire igazán azt mondhatjuk, hogy egy igen erőteljes, alapvető és lényeges váltás. Egy olyan váltás, ami 100%-os biztossággal, egyértelműen a mi kezünkbe helyezi a hatalmat és az erőt.

Picture

Photo Credit: abanda58 via Compfight cc

Picture

Photo Credit: Astro Guy via Compfight cc
“Amint fent, úgy lent”. mondja a régi szólás, és ez nem kevésbé igaz minden egyes emberre. Nem egy részecske vagyok, ami egy adott pályán mozog, hanem egy hatalmas tudatosság egy szelete vagyok, mindannyian azok vagyunk, mindig hatást gyakorolva másokra, miközben mások is hatással vannak ránk. A Tarot is ezt a modellt követi.
 
(Forrás: queenofwandstarot.net)
 
Végül még egy idézet:
 

“A külvilággal érzékszerveinken keresztül tartunk tanult kapcsolatot. Hasonlóan, az idő észlelését is a közösségi tapasztalataink során sajátítjuk el. Az időhöz kulturális környezetünk által támasztott elvárások és társadalmi normáknak megfelelően viszonyulunk. Ezek legtöbbje életkorunk és helyzetünkkel együtt változik, s így életünk folyamán szinte minden múló pillanat személyreszabott élménnyé válik.” ~Gesztesi Albert

 

Comments are closed