Váltsuk le a diktatúrát! A teljes interjú Geri Tiborral, második rész



 
 
 
 

“Folyton próbálják azokat, amiket én mondok, írok, szemezgetni belőle, hogy “ez a része jó lesz”, meg “az a része jó lesz” meg “ezt a részt fölhasználom magamnak”… Így nem működik! Ez az egész csak egyben működik, egyik része nem megy a másik nélkül. Mind logikus rendszerben egymásra épülnek.” ~mondja Tibor, és bizony igaza van. Ezért tisztelettel kérünk mindenkit, hogy mielőtt véleményt mondana, vagy írna, és legfőképpen mielőtt bármilyen információt vagy véleményt terjesztene Tibor munkásságáról először szánja rá az időt, és olvassa el a jegyzeteit, hogy valóban értse, mi az ő célja és miért. A jegyzetek itt megtalálhatók – katt ide<<< Köszönjük! 

Most pedig olvassátok szeretettel az alábbi, Tiborral készült beszélgetés folytatását. (Az első részt itt megtaláljátok: katt ide<<< )  

Elöljáróban egy idézet a közösségi oldalról:

“Hozzászóló: Akkor kell 100000 ember. De mikor lesz ennyi értelmes ember ebben az országban együtt?

 
Tibor: Valaki mondása úgy szól, hogy “ha arra várunk, hogy legyen, akkor soká lesz. Ha TESZÜNK érte, akkor egyre hamarabb”….”
 

- Ha kialakul a vita, egy csomó olyan szervezet van, ami ebben kénytelen lépni!

- És mi van, ha nem lépnek?

Az elmúlt három szabadságharcban a nemzetközi jog a hatalmat támogatta. Jelenpillanatban a nemzetközi jog a népet támogatja. Most már jogszerűen nem tud olyan diktatúra működni, amilyet ez a hatalom most működtet. Csak jogellenesen.
Jogellenesen egészen addig lehet diktatúrát működtetni, amíg ez nem kerül nyilvánosságra. Amikor ez nyilvánosságra kerül, abban a pillanatban vége.
Külföldön Obán Viktor nem állhat ki csak úgy, hogy “én vagyok a miniszterelnök”. A látszatra ügyelniük kell nekik is. De azt már nem teheti meg, hogy kiáll és azt mondja: “De csakazértis én vagyok!” hisz nincs hozzá joga.
2016 van, Európa közepén – vannak olyan dolgok, amiket jog szerint ma már nem lehet megtenni. Ha pedig meg lehet tenni, akkor tökmindegy, mert a világban úgyis akkor nincs érvényes jog, akkor csak erőszak van – de ez esetben nemcsak itt, hanem mindenhol. Akkor erőszak és abból meg háborúk vannak. Ha van egy kis eszünk, akkor nem hagyjuk, hogy ebbe az irányba menjenek a dolgok.

- Tehát akkor ennek legkésőbb néhány éven belül meg kell történnie, igaz? 

- 1-2 éven belül meg kell ennek történnie. Amikor leszünk ennyien és ez nyilvánosságot kap, onnantól kezdve rövid időn belül ugyanaz lesz a helyzet, mint kvázi ’89-ben, vagyis hónapok alatt meg kell szervezni egy átmenetet: le kell ülni és megtárgyalni, hogy hogyan lehet a hatalmat békésen visszaadni a népnek. Ha nem ezt csinálják, akkor az életükkel játszanak. Fel kell ismerniük, hogy ez az egyetlen esélyük arra, hogy ne egy káoszba menjen ez az ország. Lehet, hogy azt gondolják, hogy “ha a miénk nem lehet, akkor másé se legyen és dögöljön meg mindenki” mindig mondják, “dehát nekik nem számít semmi”, így nem számít, úgy nem számít… Mindenkinek vannak gyerekei; lehet, hogy embertelen, kegyetlen, de otthon családapa.

– Ez se biztos…

– Igen, persze, bármi lehetséges. Ki is volt az, aki az egész családját kiirtotta? És lehetne sorolni a negatív példákat.

Szóval ha az első vonalban már nincs is tisztességesen gondolkodó, érző ember, akkor a második vonalban csak van.

Ezen kívül is van még néhány lehetőség, ami biztosíthatja a békés átmenetet, de még nem lehet mindent megosztani a nyilvánossággal.
Onnantól kezdve pedig hihetetlen gyorsan igen nagy változások lesznek. 

Ennek meg is van a forgatókönyve, leírtam.

- Miért gondolod, hogy ha összegyűlik a százezer ember és kiáll, akor nem fognak erőszakos eszközökhöz nyúlni? Ez leginkább nem is az én kérdésem, hanem azért teszem fel, mert azt figyeltem meg, hogy ez a legfőbb aggodalma sok embernek. Azt gondolják, hogy ha ennyi ember összegyűlik, akkor is be fogják vetni a rendőrséget, hadsereget, mindent. Kérdezik, hogy miért gondoljuk mi azt, hogy nem fognak erőszakosan fellépni?

GeriTibor

Fotó: Both Gábor (felhasználva a fotós szíves engedélyével)

- Azt kell megérteni, hogy ha százezer ember tüntet, az ország összes rendőrét nem tudják odahozni. Oda tud hozni maximum 20 ezer embert.
Az már egy jó arány ahhoz, hogy ne csináljanak semmit.
A másik: az országos rendőrfőkapitány egészen addig vezeti a diktatúra rendőrségét, amíg azt hiszi, hogy ő a magyar állam rendőrségét vezeti.
Amikor rájön arra, hogy nem a magyar állam rendőrségét vezeti – mert bebizonyítják neki – akkor kénytelen lesz a magyar állam előtt sírva fakadni, hogy úgy mondjam.

Volt egy pont 2011 decemberében, amikor a hatalom a köztársasági elnökkel kiállhatott volna és azt mondhatta volna, hogy mi nem hagyjuk, hogy ez megtörténjen, akkor nem történik meg.

Ugyanez érvényes visszafelé: a diktatúra rendőrfőkapitánya és vezérkari főnöke számára is eljön az a pillanat, amikor meg kell értse azt, hogy a diktatúrát tovább nem támogathatja.
Ha ennél a pontnál tartunk, és ők ott nem azt csinálják, ami a szakmai és az emberi kötelességük, és erkölcsi kötelességük, ami egy vezérkari főnöktől vagy egy országos rendőrfőkapitánytól joggal elvárható; ha nem lép a szakmájának megfelelően tisztességesen, akkor ő lesz a felelős. 

Ezek az emberek mind tanulták a nürnbergi pert, úgyhogy nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudták. Nekik már csak a politika a garancia, meg a jog.
És ha a jog nem az, ami, ők onnantól két dolgot tehetnek: vagy a magyar állam jogát hajtják végre, vagy fegyveres diktatúrát hajtanak végre a magyar állam és a magyar nép ellen.

És itt van az a dolog, amit kérdeztél, hogy mikor fegyveres és mikor nem az a diktatúra: fegyveres diktatúra akkor lesz belőle, amikor erőszakkal védik meg a jogellenes hatalmat. Jelenpillanatban még nem tartunk ott. Volt már olyan, amire rá lehetett volna húzni, például az Opera előtt mikor a rendőrök úgy álltak, hogy ha az ellenzék ezt ki akarta volna használni, kihasználhatta volna. Ott pont az a Majtényi László beszélt, akivel legutóbb volt egy vitám… ő kétszer megakadályozhatta volna a diktatúra létrejöttét – egyszer se tette meg. Ha ő ott akkor a tényleges jogi helyzetet elmondja az Opera előtt – ott volt 80 ezer ember meg kb 3 ezer rendőr – mondhatnám, az Operát is eltoltuk volnaa helyéből… dehát a jogászoknak nem ez volt az érdekük.

Rengeteg ilyen helyzet volt, hogy “pont ott voltunk”…

- Azon gondolkodtam, mi van azokkal, akiket ellened alkalmaznak, hogy elkapjanak vagy ha lehet, fogást találjanak rajtad? Ráadásul úgy tudom, vannak, akik úgy ügynökök hogy nem is tudják, hogy használják őket.

- Úgy nem lesz senki ügynök, hogy nem tud róla. Az ügynök már egy olyan kategória, amikor tudnia kell róla.
Vannak olyanok, akik nem tudják, mit tesznek – nekem volt egy írásom és sokszor elő is jön, a címe: Hazaáruló vagy tudatlan?
Ha valaki tudatlanul csinálja azt, amit más tudatosan, attól még a következmény ugyanaz. Mellesleg akikről azt hisszük, hogy tudatlan, azoknak a döntő többsége nem az! 
Én erről azt tudom mondani, hogy én az elején azt hittem, hogy ez csak annyi, hogy kimondjuk, hogy érvénytelen. Akkor én úgy kezdtem, hogy akartam egy jogi fórumot, egy jogi vitát tartani, így kilenc alkotmányjogi tanszéket hívtam; minisztereket, jogászokat, alkotmányjogászokat és azt hittem, ha írok egy vitaindítót, amibe leírom az érvénytelenség okait, akkor ez mindenkinek természetes és elég. És akkor döbbentem meg – és azóta is egyfolytában le vagyok döbbenve – hogy: “ez is benne van, ezt is beszervezték, ez se magától jött be”… amikor rájössz arra, hogy ilyen körök vannak meg olyan páholyok
meg hogy ez ebben van benne, az abban van benne; ezt ilyen lovaggá ütötték, ezt olyanná, amaz pedig abban beavatott… és egyszer csak azt veszed észre, hogy mindenki beszervezett körülötted.
Amikor leülsz és azt hiszed, hogy végre összeszedtél 10 embert, akikkel lehet valamit csinálni, és megtapasztalod, hogy 6 nem az, akinek te gondolod, mert már az első akciónál, amikor valamit ténylegesen tenni kell, akkor rögtön kiderül, hogy nem az, akinek mondta magát… mindig azt mondom, inkább nem kezdek el azzal foglalkozni, hogy ki kicsoda, mert akkor a végére meghülyülök…

- 3 évig folytattam munkaügyi pert a Pintér emberei ellen és megtanultam azt, hogy amikor a metrót vártam, akkor nem a peron szélén álltam…. az embernek kialakulnak ilyen szokásai… Mert amikor ilyen dolgokat megtapasztalsz, akkor elkezdesz más dimenziókban gondolkodni – pontosan tudod, hogy ha azt akarják, hogy ne legyél az élők között, akkor már nem is vagy… Azt kérdezed magadban: vajon mennyire vagy fontos?… Nálam elszalasztották azt a pillanatot, amikor még kivonhattak volna a forgalomból; amikor még nem mondtam el azokat, amiket már elmondtam. Most már felesleges…

- Reméljük, hogy tényleg…!

- Amit el akartam mondani, az már kint van.

Egyszerűen lenéztek – nem tudom másképp mondani. Úgy voltak vele: kis hülye, hadd dumáljon, nem érdekes; majd ilyen módszerekkel meg olyan módszerekkel elhallgattatjuk, hiteltelenítjük… egyet nem tudtak: hogy azt, amit mondtam, nem én találtam ki… Ha tudták volna, hogy ez hogyan működik, akkor az első pillanatban kilőttek volna. Az volt a szerencse, hogy nem tudták. Annyiszor néztek kis hülyének…

- Szóval megvan az előnye annak is, amikor hülyének nézik az embert.

- Szóval a lényeg, hogy soha nem kell azzal foglalkozni, hogy ki az ügynök. Ha igazi ügynök, úgyse fogod tudni. A lényeg az, hogy tudod-e csinálni azt,
amit akarsz. Én úgy állítottam össze ezt az egész rendszert, hogy vagy azt csinálja, amit kell, vagy eljön a pillanat, amikor világosan meglátszik,
hogy nem közénk való és akkor ki kell lépnie. És akkor ki kell hogy vonják, mint ügynököt, és akkor jön egy másik.
Ugyanez a helyzet az önrendelkezési joggal. Nem kell vitatkozni azon, hogy ki kicsoda.
Nem foglalkozom a származás dolgával sem. Ugyanis amikor önrendelkezési jogról beszélünk, akkor abban a pillanatban, hogy valaki nem a mi saját hatalmunkat akarja, hanem egy idegen hatalmat fölöttünk, egyből kiesik. Mindegy, hogy nyugatról jön vagy keletről, milyen típusú vagy nemzetiségű, mindenképpen kiesik, ahogy kiderül, hogy nem az önrendelkezést akarja. Ezért nem kell foglalkozni azzal, hogy ki mivel, hogyan, mikor akar ártani.
Legfeljebb lassítani tudja a folyamatot, és tud egy csomó kellemetlenséget okozni. Esetleg annyiban meg tudják akadályozni, hogy addig elhúzódik, hogy már annyira kiépül a diktatúra, hogy már ne lehessen visszacsinálni. 

Az ügynök nem tudja annyira bebetonozni magát, hogy ne derüljön ki és omoljon a fejükre egy pillanat alatt az egész.

Fel szokott merülni a kérdés, hogy hogyhogy én láttam meg és hogy miért én láttam meg. Ez sem lényeges; sokkal fontosabb, hogy ez egy folyamat; és azt kell nagyon jól látni, hogy ez egyrészt egy ezer éve tartó folyamat, másrészt egy száz éve tartó folyamat.

- Ezer éve tartó folyamat?

- Igen, az Árpád ? csatájától tartott az első világháború végéig. Ez egy folyamatos történelmi visszfejlődés. Egész addig folyamatos visszafejlődés, amíg meg nem szűnik a magyar állam. Nagyon fontos elmondani, hogy a magyar államot belülről szüntették meg. A saját képviselői, a királya, meg a miniszterelnöke, meg az országgyűlés alsó és felső háza papostól, nemesestől a szociáldemokratákig bezárólag. Mások által irányított nagyon tudatos leépítési folyamat volt. A Habsburgok utolsó négyszáz éve.
Amikor megszűnik a magyar állam, ott van egy korszakhatár.

Aztán a nemzetközi jog segítségével egy jogfolytonos magyar államot hoznak létre, külső irányítással. Ezt megint ki kell hangsúlyozni: 1918-tól a teljes politikai elit külső irányítás alatt áll és nem a magyar nép érdekében működteti a magyar államot.

- Ezalatt, hogy külső irányítás, pontosabban mit kell érteni?

- Sokan nem fogják érteni, először én se értettem. Körülbelül öt évvel ezelőtt kezdtem azzal foglalkozni, hogy megértsem ezt az egész helyzetet, mert ahogy említettem is korábban, volt az a párt, ami 2010-ben lehetett volna a mérleg nyelve, de aztán nem lehetett mégsem. Ha úgy mondom neked, hogy a szabadkőművesek, a jezsuiták és a cionisták – azok, akik addig egymás ellen dolgoztak vagy egymás mellett – kiegyeztek. A kiegyezés az nem arról szólt, hogy mi kiegyeztünk a legyőzőinkkel, mert ez így hülyeség, hanem arról szólt, hogy ők egymással kiegyeztek, hogy most aztán végleg eltörölnek bennünket.

- Ezek tényleg egymás ellen dolgoztak?

- Hát voltak, akik egymás ellen voltak, igen. A szabadkőművesek, még a Martinovicsék idején elég keményen szemben voltak a jezsuitákkal. Nem mennék inkább bele, ez is nagyon hosszú történet. Az a lényeg, hogy ez a hatalom koncetrálódott, és közösen hoztak létre egy olyan helyzetet, amiben végül megszüntették a magyar királyságot.
Tudni kell, hogy ennek szakrális vonatkozása van. Beszélhet bárki amit akar, aki ért hozzá, az pontosan tudja, hogy amíg szakrálisan létezett a magyar királyság a Szent Koronával, addig ők semmit sem tudtak tenni. Igazából azóta se tudnak mit kezdeni a magyarokkal, de legalább úgy érzik, hogy megpróbálták.
Elég jó úton haladnak, de ez megint egy másik történet…
Ez a közel száz év (pontosan 96) 1920-tól arról szólt, hogy hogyan lehet egy népet kirabolni és mindenben leépíteni. Ha jobban megnézed, azt látod, hogy módszeresen tették.

Mindig jönnek a Horthyval, csak azt felejtik el, hogy például 1925-ben jött létre az a Nemzeti Bank, amit nem a magyar állam hozott létre és aminek a jogutódja most épp nemrég 250 milliárdot kivett a közösből és csak úgy kijelentette, hogy ez az övé.
Ezt tudatosan, folyamatosan, módszeresen építették. Szépen felosztották egymás között és megtervezték, hogy hogyan, milyen módszerekkel mit rabolnak ki.
Először kivontak mindent a Szent Korona alól. Vagyis 1920-tól már semmi nem a Szent Korona tulajdona. Hiába beszélnek itt sokan utólag a magyar
királyságról, jogilag nem igaz, amiről beszélnek.

- Várjunk csak, ezt most nem értem. Ezt joguk volt megtenni, hogy egyszer csak fogták magukat és a Szent Korona fennhatósága alól kivettek mindent? 

- Ott kezdődött, hogy 1920-tól a jogfolytonosságot nem a magyar nép hozta létre és nem a történeti alkotmány, hanem egy külső szuverenitással a Trianoni békeszerződés tette jogfolytonos magyar állammá Horthy Magyarországát. 1918-20-ban megszakadt az alkotmányos jogfolytonosság és az állami jogfolytonosság. Az állami jogfolytonosságot helyreállították úgy, hogy külső szuverenitással létrehoztak egy magyar államot.
Ha belső szuverenitással hozták volna létre, az kétféleképpen történhetett volna: vagy a történeti alkotmány alapján kellett volna, és akkor egy jogfolytonos magyar királyságot hoztak volna létre, vagy a nép hozott volna létre egy olyat, amilyet akart volna. Ezek úgy csináltak, MINTHA a nép hozta volna létre, de nem a nép hozta létre, hanem a képviselők. Azok a képviselők, akiket nem az alkotmány alapján választottak. És azonnal ki is vonták magukat az alkotmány hatálya alól, mert saját maguk hatalmazták föl saját magukat. Maguk nevezték ki saját magukat 1920-tól. És ez a képviselői szuverenitás – amit nagyon szépen lehet látni például a Sólyom László alkotmányos tevékenységében, hogy hogyan próbálja ezt a képviselői szuverenitást előtérbe helyezni a népszuverenitással szemben – ez gyakorlatilag változtatás nélkül megy keresztül ’45 után és ’49 után is. ’49 után a képviselők ugyanúgy – teljesen mindegy, hogy kommunista párt vagy szociáldemokrata párt vagy kisgazda; vagy honnan jöttek vagy kik csinálták, teljesen mindegy. Amikor bekerülnek, azt mondják saját magukról, hogy minden jogot ők gyakorolnak a nép helyett. Azt mondják: “népszuverenitás van, de mi gyakorlunk minden jogot a nép helyett”.
Az Alaptörvény az majdnem ugyanerről szól. Azt a folyamatot kell látni, hogy hogy jutott ide a magyar. A magyar nyelvnek van egy logikája. Egyszerűen ha működik, akkor mindent fölépít saját maga a logikája alapján. Ugyanez történt alkotmány-ügyben. Létrehoztak egy alkotmányt ’49-ben, de amikor ’89-ben megváltozott a helyzet, és elkezdték módosítani, olyat csináltak, amire maguk se számítottak.

Itt jön be az, hogy felsőbb erők szóltak bele… ’49-ben beletették, hogy “Minden hatalom a dolgozó népé” (a proletárdiktatúra a dolgozó többség hatalma minden fölött); gondolták, most ügyesek és okosak lesznek; gondolták, ne a dolgozó nép helyett legyen, hanem most már a liberális többség is hatalmon van, akkor legyen a nép. Igen ám, de amikor bekerül egy népnek az állami alaptörvényébe az, hogy “minden hatalom a népé”, akkor onnantól kezdve egyetlenegy dolog működik: a népszuverenitás. És itt – jogilag – megteremtődött a lehetősége annak, hogy a nép alkotmányozzon.

És amikor rájöttek a képviselők az első szabadon választott országgyűlés és a képviselők, és elkezdték működtetni a liberális demokrácia irányába az új államot, akkor egy pillanat alatt – már ’94-ben – rájöttek, hogy ebből nagyon nagy baj lesz, ha az így megy tovább, és megpróbáltak csinálni egy liberális alkotmányt. Ez nem jött össze.

Egy olyan helyzet jött létre, amit nem akartak. Ehhez kell az a külső erő, amiről mi tudjuk, hogy hogyan működik, ők nem tudták, nekik létrejött.
’89-ben úgy csinálták meg az ideiglenes alkotmányt, úgy módosították, hogy abból bármi lehetett volna. És a választás mutatta meg, hogy mi lehet belőle.
’89 végére a magyar nép három pólusúvá vált.

Itt megint bejön a tetraéder. A tetraéderről volt egy jó írásom a NOL blogon,
csakhogy a NOL blogot januárban megszüntették. Ezt az anyagot próbálom most valahova föltenni, ahonnan lehet osztani.

Az a fontos, hogy ezt jól megértse mindenki: ha abban a rendszerben gondolkodik m indenki, ami ’89-től volt és ha azt arendszert nem változtatják meg 2012-ben, azt lehetett volna csinálni, hogy vagy ítéletnapig egymás között cserélgetik a hatalmat (mert egyik se tudott volna igazán hatalomhoz jutni) vagy valamelyik valamelyik irányba diktatúrát csinál. Vagyis pont úgy, ahogy meg is csinálták.
Ha valaki megnézi, hogyan készült az alkotmánytervezet, hogy kik szavaztak ellene, akkor meg fog lepődni: a szélsőbal meg a szélsőjobb így akadályozták
meg azt, hogy egy liberális alkotmány szülessen. Nem akarták, hogy egy liberális demokrácia irányába elmozduljon Magyarország.
A kétharmadot szándékosan hozták létre.

Ahogy már elítettem, egyetlen párt sincs, amely a magyar nép érdekében dolgozna.

De bármennyit is beszélhetünk erről, az egésznek az alfája és omegája az érvénytelen alaptörvény. 

A tetraéderrel pontosan meg lehet mutatni, hogy egyetlen mozdulattal bármelyik demokráciából lehet új korszakot csinálni egyetlenegy lépésben. Nem kell végigmenni azon a fejlődési úton, amin mi, magyarok végigmentünk: elkezdtük – jelképesen szólva – borítgatni a tetraédert, aztán rájöttünk, hogy nem jó, akkor visszafelé forgattuk… nem kell. Bármelyik rendszerből – a feudalizmusból, a kapitalizmusból és a szocializmusból is – egy lépéssel el lehet jutni a következő társadalmi korszakba.

- Ehhez több embernek kellett volna ezt látni, hogy képben legyen, szó szerint, nem?

- Igen, éppen ezért készülünk csinálni erről egy filmet.

A lényeg az, hogy úgy szúrták el, hogy viszonylag könnyen meg tudjuk szüntetni. Erre sokan azt mondják, “ez hülye, miket beszél, nem tudjuk könnyen megszüntetni”. Egy diktatúrát semmiképpen sem könnyű megszüntetni. Könnyű megszüntetni egy másik diktatúrával, tehát ha egyik diktatúrából átmegyünk egy másikba. Úgy könnyű. De úgy megszüntetni, hogy közben megakadályozod az összes többi diktatúra kialakulásának a lehetőségét is – ilyen még nem volt és ilyet csak most, mi tudunk csinálni. Azért tudjuk megcsinálni, mert az Alaptörvénnyel egy soha nem látott helyzet jött létre. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon nem volt még ilyen helyzet.
Ez egy olyan speciális helyzet, ami speciális módon számolható fel: a helyzet maga pontosan megmutatja, hogy hogyan. Most én semmi mást nem csináltam, csak abból adódóan, hogy az egész életem erre készített fel, hogy ezt meglássam, én ezt egyszerűen megláttam. Fogja látni más is – előbb-utóbb egyre többen meg fogják megérteni; és azt is, hogy ebből mi az egyetlen kiút.

Lehet másképp is, csak az sokkal tovább tart, véres, gazdasági összeomlással jár – szóval lehet itt más módszerekkel előállni, épp csak az mind sokkal
rosszabb. A lovak közé lehet dobni a gyeplőt, aztán lesz, ami lesz… A tetraédernek az a lényege, hogy tanultunk annyit a történelemből, hogy pontosan tudjuk, hogy mi lesz. Meg tudjuk mondani, hogy a múltból adódó folyamat hogyan megy tovább a jövőben. Ez az, amit tudatosan is meg lehet lépni.
Rá lehet hagyni a társadalomra, és húsz-harminc év múlva a társadalom saját maga is eljut ugyanide.

- Nehéz elképzelni, hogy jelen körülmények között hogy akkor lesz még egyáltalán társadalom, bár ez lehet., hogy ez pesszimista meglátás részemről…

- Én is pont ugyanígy gondolom.

Most előállt egy helyzet, amit ha pontosan megértünk, és a benne rejlő lehetőséget, akkor viszonylag könnyű a megoldás. “Csak” az a probléma, hogy
borzasztó sokan dolgoznak ellenünk, és van egy óriási nagy tehetetlenségi nyomaték is. Aki ért hozzá, az pontosan tudja, hogy a társadalmi rendszereket a legnehezebb megmozdítani. Például a nyugdíjrendszer megmozdításához évek, évtizedek kellenek, a teljes átalakításához pedig negyven-negyvenöt év. Ugyanis addig tart az átállás.
Nekem van a nyugdíjrendszerre egy javaslatom, ami a svéd rendszernél is jobb. Akármikor belegondolok, én magam is meglepődöm, hogy milyen egyszerű – csak eddig senki nem gondolt erre. És azt már tudjuk, hogy ami így “csak jön”, az nem a te saját ötleted, hanem úgy kaptad… Ha vársz vele, akkor lejön másnak is. Lehet, hogy torzabb információval, lehet, hogy másképp, de ott van mindenkinek, csak nem mindneki tudja használni. A jelek mindig ott vannak, csak nem biztos, hogy jól értelmezzük.

Folyton próbálják azokat, amiket én mondok, írok, szemezgetni belőle, hogy “ez a része jó lesz”, meg “az a része jó lesz” meg “ezt a részt fölhasználom magamnak”… Így nem működik! Ez az egész csak egyben működik, egyik része nem megy a másik nélkül – ez egy logikus rendszerben épül fel.

Éppen ezért nemcsak azt tudjuk megmondani, hogy hogyan kell ezt a diktatúrát felszámolni, hanem azt is, hogy mi lesz utána. A tetraéder negyedik állása pontosan mutatja az első lépcső átmeneti formáját.
Ha most egy kicsit a materialista gondolkodáson túllépünk és beszélünk azoknak, akik ezt értik: A tetraéder negyedik állása az emberiség kísérletének utolsó lépcsőfoka arra, hogy a 2500 éve elszakadt isteni irányítástól visszatérjen az isteni irányításba.

- 2500 év?

- Ez egy folyamat. A sumér papkirályoktól kezdődött, amikor az akkádok ezt ie. 500 körül, Hammurapi idejében több kísérletben, több hullámban folyt, egy darabig még oda-vissza ment és végül gyakorlatilag túlnépesedtek, így történt a hatalomátvétel.
A legjobb példa Nagy Sándor: ő már nem az isteni irányítás alapján, hanem a saját emberi irányítása alapján cselekedett. Ez azt jelenti, hogy csak hivatkozott Istenre, de az Istennel való közvetlen kapcsolatot addigra már elveszítették.
Az egyiptomi papoktól a sumér papkirályokig közvetlen, interaktív, napi kapcsolatban voltak a szellemvilággal. Tehát az államukat szellemi kapcsolat alapján irányították, ezért működhetett sokáig olyan jól. Amikor az emberiség eltért ettől és elkezdett kísérletezni, akkor jött a rabszolgaság, a feudalizmus, a szocializmus, a kapitalizmus és a többi. Ami ugyebár szellemi irányítás, az évszázados. Ahogy mondtam is, évszázadok alatt rendeződik össze. Ebből annyit kell tudni, hogy Árpád – vagy az ő időszaka – volt az utolsó időszak, amikor a világi vezetők még szellemi vezetőként is tudnak működni, mert nemcsak hivatkoznak a szellemvilágra, hanem kapcsolatban is vannak vele.
Árpád még ilyen volt.

István viszont már nem. Ott megtörtént az a szakadás, amikor az akkori magyar nemzet elveszítette a szellemi irányítását és kapott egy másikat. A magyar innen kezdi a társadalmi fejlődésben a váltásokat.

És ahogy a múltkor is utaltam rá, hogy miért pont mi, miért a magyarok? Mert mi éltük meg a legtöbb rendszerváltozást, így olyan történelmi tapasztalatunk
van, ami senkinek nincs.
Nyugaton nem járták végig a szocializmust. Nem tudják, mi az, hogy néphatalom. Beszélnek róla, benne van a liberális elveikben 250 éve, de mellébeszélnek. Demokráciáról beszélnek, de az nem ugyanaz.

Nekünk most egy különleges, olyan helyzet adódott, ami ezer év alatt egyszer van. Nagyon rövid ideig van nyitva a lehetőség, minden diktatúra önfejlődő. Ahogy minden diktatúrának az a vége, hogy ha nem számolják föl időben, vagy nem váltják le vagy nem váltják át vagy nem finomítják, akkor abban a pillanatban, hogy eléri azt a kritikus pontot, jön egy szikra és robban az egész. Senki nem tudja, pontosan mitől és miért, de egyszer csak robban.
A diktátoroknak pedig mindig ugyanaz a vége: vagy száműzik, Szent Ilona szigetére vagy ki tudja, hova, vagy felakasztják.

Ezt a diktatúrát nagyon egyszerűen békésen fel lehet számolni, egyetlen dolgot kell kihúzni a lába alól, ami nélkül a 21. században nem működik semmi: ez a JOG. A jogot – amiről hazudnak, ami NINCS nekik; ezt a virtuális, nem létező jogot éppen azért könnyű kihúzni alóluk, mert nincs. Ha lenne, akkor borzasztó nehéz lenne, akkor rá kellene szánni 20-30 évet. Így csak megfelelő számú ember kell, aki kimondja.

Egy ember is elég lett volna, ha lett volna például egy Sólyom László, ha lett volna gerince és fölállt és kimondta volna, hogy ez jogilag érvénytelen, akkor nem jött volna létre a diktatúra.

– Nem lehet, hogy egyszerűen meg vannak félemlítve? Egyfelől lehet, hogy nincs gerincük, másfelől mindig arra gondolok, valami megfélemítés, zsarolás vagy lefizetés kell hogy legyen ott.

- Valami van, igen, mert egyszerre ennyi ember nem lehet ennyire gyáva és gerinctelen. Hogy pontosan mi, az számomra is talány.

- Mindig mondod, hogy nem lehet találni egyetlenegy embert sem, aki kiállna. Csak nem hülyék, ők is látják és tudják, hogy mi van…

- A második vonalban már vannak jogászok, akik most már kezdik érteni és kezdik mondani.

- Hát ez nagyon jó hír!

- Az első vonalban viszont nincs egy árva lélek se. Ez a döbbenet… épp tegnap akadt a kezembe a lista, hogy 2011-ben mennyi embert és kiket hívtunk meg, és én magam is meglepődöm rajta: a Majtényitól kezdve a Taszig (ezt értettem, jól értettem?) mindenkit meghívtam (kerekasztal-beszélgetésre vagy hova?) már akkor. Tehát mindazokat, akik most ott vannak az Alaptörvény mellett teljes mellszélességgel, és egy szót sem szólnak ellene, azoknak mind-mind lehetőségük lett volna, hogy akár egyedül megakadályozzák a diktatúra létrejöttét. Ezért talány számomra, mikor végiggondolom sorban, egymás után: “ezt is megvették”, meg “azt is megvették”, “ez se mer megszólalni” és így tovább, mind, egytől egyig.

- Nem lehet, hogy inkább már eleve azért jutottak oda, mert úgy “programozták” őket? Bár ez lehet, hogy nem a legjobb kifejezés. Tehát lehet, hogy már úgy kerültek mind oda, hogy mindannyian a háttérhatalom emberei voltak, másképp oda se kerülhettek volna?

- Ez eddig “rendben” is volna, hogy csak azok jutottak oda, akik “alkalmasak” voltak, edzt én magam is tudom, nekem is mondhatni majdnem volt lehetőségem arra, hogy felderítő (ezalatt besúgót kell érteni?) legyek, és én tudtam, hogy nem vagyok rá alkalmas, és amikor ők is belátták, hogy tényleg nem, akkor többet nem is kerestek.
Szinte mindenkinek a pályafutásában van ilyen; nekem volt egy sógorom, aki valamikor az állambiztonságban dolgozott, és aki annak idején, kb ’85-ben annyit mondott nekem, hogy MINDENKIT megkeresnek. Minden fiatalt. És aki arra alkalmas, azt ők beszervezik.

- Sőt, azt is hallottam, hogy kifejezetten ilyen képzést is kapnak, hogy alkalmasak legyenek, illetve hogy ilyen gerinctelen, bármit megtevő, bármire kapható, bármire használható férgek legyenek. 

- Nagyon egyszerű: ha megnézed a politikusi garnitúrát, módszeresen válogatták őket össze. Tehát “aki gátlástalan, szemrebbenés nélkül tud hazudni, az jöhet” körülbelül ez volt a mérce. Biztos, hogy mindegyiket megmérték, megzsarolták, a klasszikus példa erre, amit a maffiában is alkalmaznak, hogy elé állítanak valakit, hogy lője le, és akkor a fegyver vagy töltve van, vagy nincs, a lényeg, hogy tesztelik, hogy parancsra megteszi-e.

Az érthető, hogy az első vonal miért nem lép, de hogy a második vonal miért nem, az kevésbé érthető. Mindenki mondja nekem, hogy “Hát a beosztását félti” meg “ezt félti, azt félti”, jó, de most képzelj el egy harminc éves jogászt, aki tudja ezt a megoldást, és ki mer állni és el meri mondani, ha túléli, ő lesz a következő igazságügyminiszter. Ott van előttük a lehetőség, mert akik itt föl fognak állni első körben, az az értelmiségi, aki ezt meg tudja csinálni, az nagy eséllyel pályázhat arra, hogy őt fogja megbízni a nép arra, hogy az új rendszert elindítsa.

Nagyon jó példa erre, ahogy az Orosházi Ferenc az egyik interjúban elmondta, az ő tárgyalásán is a bírónő beírhatta volna a nevét a történelembe, HA úgy dönt.
Ugyanez a helyzet a jogászoknál: történelmet csinálhatnának, ha mondjuk egy alkotmányjogi tanszéken három tanár összeáll és azt mondja, hogy “nekünk márpedig elegünk van ebből” és kiállnak és kimondják az igazat. Abban a pillanatban egy olyan jogi vita indul el, ami maga alá tudja temetni az egészet. Ha vita van, akkor egy pillanat alatt kiderül, hogy hiányzik a jogi érvényesség. Odáig kellene valahogy eljutni, hogy egy vitát generálni, amiben mi is elmondhatjuk a véleményünket (erre áprilisban lesz lehetőség, csak az a kérdés, hogy beengednek-e, hiszen engem olyan helyre nem engednek
be, ahol ilyenről lehetne beszélni)

- Naná, hogy nem engednek…

- Erről eszembe jut, megvan a videó róla, amit említettem, hogy a nagyhírű Dániel Péter ott áll az ajtóban és  ott állt az ajtóban és egyszerűen a szó szoros értelmében nem engedett be, hogy nehogy el tudjam mondani bent azt, amit utána kénytelen voltam megírni.
Most az öt éves évfordulón van egy lehetőség arra, hogy olyan helyre be tudjunk jutni, ahol erről vita van.

Ha ezt meg tudjuk szervezni, és el tud indulni a vita, akkor abban a pillanatban elindul a dominóhatás és egyre többen el merik mondani. És amikor nyilvánvaló lesz, akkor fog mindenki nagyon meglepődni, hogy mi történt. Én most látom egyben az egészet, hogy mi történt, de ezt csak akkor fogja mindenki látni, amikor elindul ez az erjedés. És rádöbbennek arra, hogy mi mindent engedtek meg maguknak ezek az emberek a mi kárunkra.
Amikor úgy belegondolok, ha most nekikezdünk mindannyian egyszerre, akkor körülbelül tíz évig fog tartani, hogy csak azt a rombolást eltakarítsuk, amit az elmúlt öt évben csináltak. Tehát nem lesz egy leányálom vagy diadalmenet az első néhány év vagy akár az első néhány évtized… és mégis, száz éve még mindig vagyunk… száz éve próbálnak minket a földdel egyenlővé tenni, és még mindig itt vagyunk. És nem értik, miért, pedig hát olyan egyszerű. De ők ezt nem érthetik.

Körülbelül egy éve kikristályosodott, hogy mi a megoldás. A legelején is próbáltunk egy megoldást, csak annak volt egy hátulütője: más politikai
szervezetekkel akartunk együttműködni.

- És nem lehet.

- Hát nem! Ahogy elkezdtünk tárgyalni, mindegyikről kiderült, hogy hazaáruló. Nem szeretem ezt a szót használni, de nem tudok mást mondani, ez az igazság.
Vagy az derült ki, hogy a titkosszolgálat megbízásából dolgozik, vagy az, hogy hülye az egészhez és kontárként van jelen, vagy az, hogy megbízás alapján módszeresen tönkre kell hogy tegyen egy bizonyos dolgot a rendszeren belül (például egyiknek a devizahitelesek szerveződését, a másiknak a rendvédelmi dolgozók szervezkedését kell szétverni és így tovább). Mindenki valamiben hazudott, ami alapján egyértelműen alkalmatlanná vált bármiféle együttműködésre.
És amikor így végigzongoráztuk az egészet, és megint… olyan helyzetbe kerültünk; a Tamás tudná a legjobban elmondani, a Szolidaritás megszervezése előtt

- Melyik Tamás?

- A kollégám, akivel ezt csináljuk, Máté Tamás.

Ő értette ezt meg legelőször. Véletlenül találkoztam vele az utcán. Összevissza mentünk, kerestük, hogy hogyan jutunk el oda és pont akkor értünk oda, amikor a legfontosabb dologról beszéltek. És megdöbbentek. Látni kellett volna azokat az arcokat, amikor egy zárt körbe belépsz, és nem tudnak mit csinálni.
Ott mindenki lebukott, a teljes balliberális oldal, cakkpakk, mindenestől. Onnantól kezdve módszeresen néztük, hogy ki az, akivel együtt lehet működni.
Ma odáig jutottunk, hogy egy-egy ember kezdi érteni (itt meg kéne említeni neveket is, nem?), hogy miről beszélünk.

 

(Megjegyzés:
Az antaljudit.com oldalon megjelenő összes interjú készítője: Antal Judit. Ő csakis általa tisztelt és nagyrabecsült személyekkel készít beszélgetéseket, ez azonban nem jelenti azt, hogy a megszólalók mondanivalójával mindig, mindenben, 100%-ig egyetért.
Megkérjük a kedves olvasót, ezt minden itt megjelenő interjú olvasásakor vegye figyelembe. Köszönjük!)

SingingBirthAz interjú készítője: Antal Judit – négy gyermek anyja; környezetvédelmi és szociális aktivista, life coach, “jósnő” és “spirituális” tanító; zenész, lelkes amatőr fényképész valamint szokása, hogy interjúkat készít zenészekkel, aktivistákkal és mindenféle olyan emberekkel, akik fontos hatással vannak a világ folyására. Elérhető (jelen weboldalon kívül) a következő linkeken:

 

Comments are closed