“Ami igazán számít, az az intuíció…”



 
 
 
 

  “Ami igazán számít, az az intuíció” -mondta állítólag Einstein.

Braskó Csaba, life coach fogalmazta meg nagyon tömören, frappánsan és helytállóan:

 “Az intuíció az a jelenség, amikor az elménk olyan sebesen dolgozza fel az eseményeket, információkat, észleléseket, hogy magát a feldolgozási folyamatot nem is észleljük. Elménk képes helyes következtetést levonni szinte felfoghatatlan mennyiségű információból.”

Láthatjuk tehát, hogy ebben semmi ezoterikus, “spirituális” nincsen (habár ez attól függ, mit értünk spiritualitás alatt – ha tudni szeretnéd, én mit értek alatta, nézd meg a videóimat erről itt<<< ), pláne nem természetfölötti… Hanem nagyon is természetes.

Eckhart Tolle mondta:

“Mondhatnánk, hogy az intuíció afféle tudás, de nem tudod, hogyan kaptad meg. Tudsz valamit, de nem tudod, milyen ösvény által érkeztél meg oda, amit tudsz. Ez egy hirtelen felbukkanása a tudásnak vagy valami ismeretnek, de „Én nem tudom, mi módon tudom ezt.” Ami itt működik ennél, az a nem-fogalmi intelligencia, akkor, amikor az intuíció felbukkan.

Az intuíció az nem gondolkodás, se nem logika által érkezik meg. Egy olyan módon érkezik meg, amit nem tudunk megmagyarázni. Ez szoros viszonylatban áll a kreativitással és az ihletettséggel. Az ihletettség szintén arról a helyről jön. Ez adott a számodra. (Ez adott) minden nagy művésznek, zenésznek, írónak, sőt még a nagy tudósoknak is, akik olyan mély felfedezéseket tettek, amik forradalmiak voltak – mint Einstein. Einsteinnek volt egy „érzéke” a relativitás elméletéhez. Mielőtt teljesen be tudta volna bizonyítani azt, már tudta előre, hogy az igaz. Az intuíció eljutott hozzá. Persze, jó sokat gondolkodott, mielőtt az megtörtént.

Néha van, hogy jó sokat kell gondolkodnod, s aztán egyszer csak a gondolkodással nem jutsz sehova se többet, és abbahagyod a gondolkodást; kimész, és csak veszel néhány mély lélegzetet. Vagy kimész a természetbe és leülsz egy fa alá. És hirtelen ott az intuíció, hozza a választ. Valami, amire gondolkodáson keresztül nem tudtál jutni sehogy sem.

Életbevágó minden emberi lény számára, hogy kapcsolatba kerüljön azzal a hellyel, ahonnan az intuíció ered, mert egyébként téged, a fogalmi elméd megszorításai fognak korlátozni. Egyébként az életed csak ismétlődésekből áll, és semmilyen új elképzelés nem születhet. Ha az egy friss, és új elképzelés, akkor olyan helyről jön, ahonnan minden kreativitás felbukkan – mely végül is, a csenden belül van. Ez az, ahonnan az intuíció ered. Ha csendben tudsz lenni, még ha csak egy pillanatra is, akkor ott a lehetőség arra, hogy valami intuitív dolog felbukkanjon, mint egy gondolatként, vagy mint egy olyan spontán dologként, amit te mondasz, s még meg is lepődsz magadon.

Talán valakinek a segítségedre vagy a tanácsodra van szüksége, s ahelyett hogy úgy gondolkodnál, hogy „Segítenem kéne ennek a személynek. Mit is mondhatnék legközelebb, hogy segítsek neki?”, inkább csak elcsendesülsz, figyelsz, nézel. S hirtelen lehet, hogy úgy találod magad, hogy mondasz valamit. Ez intuitív. Hirtelen egy mélyebb intelligencia jön elő, s használod az elmédet.

Ez az, amit intuíciónak hívunk. Ébredjünk rá arra, hogy ez az alapja az összes kreatív tevékenységnek, minden igazi kreatív tevékenységnek. Az érzékelés, az olyas valami, ami kívülről jön, az intuíció meg belülről. Ez belőled jön. Lényegében egy veled, azzal, aki vagy, magával az intelligenciával.

A legkönnyebb módja annak, hogy fejlesszük az intuíciót az, hogy fejlesztjük a képességet, hogy csendesek legyünk néha. Inkább, mintsem hogy úgy „próbálnánk” fejleszteni az intuíciót, hogy eljutunk arra a helyre, ahonnan az összes intuíció ered. Neked nem kell aggódnod azzal kapcsolatban, hogy még intuitívabbá válj, ha még inkább a csendre fókuszálsz. Nem szükséges hosszú időt eltölteni ezzel, hanem inkább csak legyenek csendes pillanatai az életednek, minden napod a csend pillanataival legyen tarkítva.

Csak becsukhatnád a szemedet, és vehetnél egy vagy két mély lélegzetet. Vagy nem is egészen kéne becsuknod szemedet, hanem miközben figyelnél, vagy ránéznél valakire, éreznéd a saját lélegzésed. Érezd a belső elevenséget a testeden belül.

Ha nézed a számítógéped monitorát, nézz el máshova egy pillanatra, vagy csukd be a szemed egy pillanatra, s végy egy vagy két tudatos lélegzetet. Ez eljuttat téged a csendig.

Bárhol is vagy, mindig vannak lehetőségek ott, egy pillanatnyi csendre. És ez életbe vágó, mivel egyébként az életed kiegyensúlyozatlan marad. Ha nem találsz csendet, akkor mindig cselekvésbe vagy – egyik dolog a másik után. És ez eltakarja a lehetséges intuitív tehetségedet, folyamatosan. Törekedjünk a csendes pillanatokra. Még a legelfoglaltabb személy is megteheti ezt. Ha vezetsz haza vagy a munkába menet, minden forgalmi lámpánál van egy meghívás a csendre. Számos lehetőség van a csendre. A csend az, ahonnan az intuíció ered.”
 

Comments are closed