Elhatárolódom és egyben kiállok



 
 
 
 
A félreértések illetve az esetleges félremagyarázások, belemagyarázások elkerülése végett nagyon világosan, egyértelműen beszélni kell erről a kellemetlen jelenségről, aminek a megoldása viszont nagyon is kellemes következményekkel jár. Az alábbiakban leírtaknál tisztábban és egyértelműbben nem lehet erről beszélni (persze ennél bővebben kifejteni lehet, viszont vegyétek figyelembe, hogy ez nem egy komplett tanulmány, csak egy cikk).

(Ha valakinek valami nem egyértelmű és világos, tudassa velem kommentben! Ha csakis az alábbiak figyelembevételével teszi, akkor szívesen válaszolok.)

Szeretném mindenkiről a legjobbat feltételezni, és arra gondolni, hogy ha félreértések adódnak, az kizárólag jóhiszeműleg adódik. Viszont sajnos a józan paraszti ész azt diktálja, hogy kell gondolnom a szándékos csűrés-csavarás esélyére is. Pláne mivel ez nagyon sokszor meg is történt. Amióta kisebb-nagyobb mértékben – mint life coach, mint terapeuta, mint emberi és állati jogi aktivista, mint környezetvédő, mint spirituális tanító és az utóbbi időben Magyarországon a diktatúra leváltása és az Alkotmányos Magyarország elindításának támogatója is – kiálltam az emberek elé, és egyre többen kísérik figyelemmel a tevékenységemet, azóta egyre többen akadnak, akik szándékosan állítanak valótlan dolgokat rólam, sőt, ezeket a valótlanságokat mindenáron le akarják nyomni lehetőleg minél több ember torkán.

Azóta mindenhonnan – ahonnan az ember nem is gondolná, nem várná – érkeznek az aljasabbnál aljasabb támadások, sunyi és gerinctelen húzások, inkább nem is minősítem pontosabban, mivel csak durva szavakat lehetne használni… Viszont mondok néhány példát, de, kedves olvasóm, hogy a gyomrodat kíméljem, csak a szelídebbekből.

Az írásaimból és a posztjaimból emberek rendszeresen kiragadnak, kimásolgatnak részeket és forrásmegjelölés nélkül megosztják. (Sokan minden rossz szándák nélkül teszik, mert egyszerűen nem értik, hogy ha valaki dolgozik valamin, beleteszi az energiáját és azt fogják és ellopják tőle, az vajon miért rossz…).

A vegán életmóddal kapcsolatos posztjaimat titokban elviszik és bizonyos fórumokon – a hátam mögött, durva szavakkal, megalázó módon – kitárgyalják.

A spirituális posztjaimat (és személyemet is) facebookon sok más csoport illetve felület mellett az Angyali Segítők Társasága nevű csoportból is egyik napról a másikra ok nélkül – és értesítés nélkül – kitiltották.

A cikkeimről, amelyek a Napi Elemózsia oldalon megjelentek, a NE üzemeltetői – előzetes megegyezésünk ellenére – szintén értesítés nélkül levették, kitörölték. A cikkek maradtak, a nevem és a képem eltűnt.

Vannak, akik nyilvánosság előtt minősíthetetlenül, sem nyomdafestéket, sem online médiafelületet nem tűrő módon, trágár szavakkal, címkézve, skatulyázva mindennek elmondanak (beleértve időnként a személyes facebook oldalamat).

És még sorolhatnám, ahogy említettem is, ennél durvábbakat is lehetne, de most elégedjünk meg ennyivel.

 

A legutóbbi példát illetően viszont egy konkrét esetről vagyok kénytelen szólni, három okból

Az egyik: az adott esetben a megszólaló egyén nemcsak velem beszél ilyen minősíthetetlen stílusban, hanem gyakorlatilag mindenkivel.

A másik: ennek azért van jelentősége, mert az illető nagyon sok emberre van hatással, mégpedig egy létfontosságú ügyben.

A harmadik: szakmai okokból nem tehetem meg, hogy ne álljak ki ez ügyben, ne nyilvánítsam ki az álláspontomat nagyon világosan és félreérthetetlenül; és nem engedhetem meg magamnak, hogy ne határolódjak el nagyon egyértelműen ettől a viselkedéstől.

Tehát tetszenek látni, azt írtam: ETTŐL A VISELKEDÉSTŐL. Nem az illető úriembertől és nem is a tevékenységétől, hanem a viselkedésének ettől a bizonyos elemétől.

Viszont hogy az okokat jobban megértse a kedves olvasó, néhány alapvető dolgot a miértekkel kapcsolatban tisztázni kell. Sajnos ez a tudás nem elterjedt ma még, ezért ezt a viselkedésmódot széles körben elfogadhatónak tartjuk, illetve a legtöbb ember azt hiszi, hogy ez elfogadható, eltűrhető.

 

Nem magam miatt

Ha már a miértekről van szó, fentebb már utaltam rá, most kicsit bővebben is szólok róla: nem a saját személyem megvédése a cél. Nekem megvannak a saját eszközeim arra, hogy a belső békémet megőrizzem illetve az önbizalmam, önbecsülésem terén sem tudnak kárt okozni. Esetleg a jó híremet valamennyire tudják rontani, de végsősoron ez is az elkövetőn csapódik le, saját magának okozza a legtöbb kárt. De mivel a munkám – egyebek mellett – az emberek segítéséről szól illetve arról, hogy a társadalmunk kommunikációs kultúrájának színvonalának egészséges szintre emelésében kivegyem a részem, ezért fontos, hogy hallassam a hangom ebben az ügyben.
Mivel a segítő módszereket, amiket a munkám során – többnyire online lefolytatott beszélgetések formájában – alkalmazok, nemcsak a klienseimmel alkalmaztatom, hanem magam is alkalmazom saját életemben, egyrészt saját jól felfogott érdekemben, saját mentális egészségem miatt és a szakmai hitelességem okán is.

 

Miért probléma az abuzív társalgási stílus, a szóbeli bántalmazás?

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy igen kevesen – katasztrofálisan kevesen – tudják, hogy a szóbeli bántalmazás legalább olyan romboló és káros tud lenni az egészségre, mint a testi bántalmazás. Rendkívül romboló, ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. 

Ilyenkor sokan egyből “spiritualitásra” asszociálnak, őnekik mondom: ebben az égvilágon semmi “spirituális” nincsen. Nyugodtan tessék megkérdezni akár egy ateista, materialista szakembert, a pszichológusok, de a pszichiáterek legjobbjai közül is

Az élet csodálatos színekkel teli - de csak akkor, ha a lélek egészséges

Az élet csodálatos színekkel teli – de csak akkor, ha a lélek egészséges

el fogják neked mondani, hogy bizony a tudomány mai állása szerint ez a helyzet.

Mondhatjuk azonban úgy is, hogy nem is kell ehhez tudomány se (bár azt mindig jó figyelembe venni!), elég, ha megfigyeled: te hogyan érzed magad, ha valaki szóban bántalmaz? Valamint nézz jól utána, hogy mik a tapasztalatok.

És ismerjük, ugye, az intést, miszerint “Csak azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is megtegyenek!” Ha valaki arra vágyik, holgy bántalmazzák, az egy másik, külön téma, erre itt most bővebben nem térnék ki. A súlyos személyiségzavarokkal élőknek – akik élvezik a szenvedést és azt is, ha másoknak szenvedést okoznak – NEM szól ez az írás. CSAK azoknak szól, akik legalább minimális mértékben emberi érzésekre és empátiára képesek.

 

A munkám jó része az ilyen viselkedés által okozott rombolás helyreállítása, a lelkek gyógyítása

Abból indulunk ki, hogy mindannyian – kivétel nélkül – születésünktől fogva egyediek, megismételhetetlenek, csodálatosak és tiszteletre méltók vagyunk. Az abuzív viselkedés lényegében nem más, mint ennek tagadása.

Ha belegondolsz, kedves olvasóm, hogy az abuzív viselkedés áldozatainak segítése miatt a munkám nagy részének arról kell szólnia, hogy az embereknek az ilyen szócsaták miatt elszenvedett sérülésekből segítek helyreállni, akkor máris átérzed, hogy bizony annak, hogy hogyan beszélsz a másik emberrel, nem kicsi jelentősége van. Iszonyatos pusztítás eredményeit látom emberek lelkében, akik hozzám fordulnak és finoman szólva nem két nap az ilyet helyreállítani, a sebeket begyógyítani.
Itt fontos megemlíteni, hogy vannak – nem egy, nem két ember a történelem során – akik ilyen viselkedés áldozatai lettek és emiatt öngyilkosságba menekültek. Tehát ennek a viselkedésnek még halálos áldozatai is vannak, és nem kevés!

Gondolom nem nehéz kitalálni: a szóbeli bántalmazást alkalmazók maguk is elszenvedték a szóbeli bántalmazást és a lelkük mélyen sérült, életük ezáltal örömtelenné vált – máskülönben nem élnének ezzel az eszközzel. 

 

Hogyan ismerhetjük fel a szóbeli bántalmazást?

Nézzük, mik a jelei annak, hogy valaki ezt az egyáltalán nem elfogadható módszert alkalmazza veled szemben a veled való társalgásban?

- Azt tapasztalod, hogy a másik ember a beszélgetésben meg akarja szerezni fölötted a hatalmat (a pszichológiai fölényt) és el akar nyomni. Az érzéseidet és a gondolataidat nem tartja tiszteletben és azt érezteti veled, hogy alacsonyabbrendű vagy. A szóbeli erőszaknak – ahogy minden erőszaknak – az a célja, hogy az erőszakot elkövető megszerezze, illetve fenntartsa a másik ember feletti hatalmát. Ha elveszti ezt, akkor bosszút áll.

- Az abuzív személy az értékességedet és a tiszteletre méltóságodat kérdőjelezi meg. Egyfelől mindannyian tudjuk, hogy minden ember egyenlő tiszteletet és megbecsülést érdemel, valamint mindenkit – születésénél fogva – megillet a jog, hogy hallassa a hangját; kommunikálja a szükségleteit és tudassa a fontosságait. Ő elvitatja tőled ezt a jogot mondván, hogy őt meg kell hallgatni, de te meg ne szólalj – a te gondolataid, álláspontod kevésbé értékesek, mint az övéi, sőt értéktelenek – az abuzív személy álláspontja szerint. Ezt durva szavak kíséretében adja tudtodra.

- Az abuzív személy durva szavakkal a személyedet minősíti. Erre nem írok példákat, az olvasó fantáziájára bízom. Legfőképpen azért nem írok példákat, mert ezt az oldalt nem szeretném trágár szavakkal megtölteni. Csak utaljunk rá: káromkodás, viccnek álcázott agresszió (például lekicsinylés), gúny, de ide tartozik a nem, bőrszín, szexuális irányultság stb alapján való hátrányos szóbeli megkülönböztetés is.

- Vádaskodás, alaptalan gyanúsítgatás – ezek is tipikus eszközök a pszichológiai fölény eléréséhez.

- Mások előtt – még rosszabb esetben nagyobb nyilvánosság előtt – teszi ugyanezt; fenti eszközök bármelyikét alkalmazza. Utóbbi még súlyosabb károkat okoz az áldozat lelkében, mint ha “csak” négyszemközt alkalmazná.

- Figyelmen kívül hagyás, “elfelejtés”: a már elhangzott beszélgetésekhez úgy viszonyul, mintha azok meg sem történtek volna. Igen pusztító tud lenni abban az esetben is, ha az áldozat szavainak, álláspontjának a figyelmen kívül hagyására vonatkozik és akkor is, ha az elkövető tettei, már elhangzott szavai “felejtődnek el”

- A parancsolgatás és a fenyegetés is ide tartozik. Megint csak úgy viselkedik, mintha bármi jogon hatalma lenne a másik ember fölött illetve félelem keltésével irányítja maga felé a figyelmet és igyekszik elérni, amit akar.  

Az egész abuzív viselkedés lényege, hogy – amennyiben lehetséges – az áldozat önbizalmát, önértékelését, tiszteletre méltóságát (mások és önmaga előtt), egészséges mértékű fontosságának tudatát aláássa, a személyt és a tevékenységét ellehetetlenítse, a támadót viszont olyan pozícióba helyezze – vagy a már meglévőben megtartsa – amelyben zavartalanul folytathatja mások megalázását illetve önmaga felé irányíthatja a figyelmet.

Kérdés az is, hogy ezek a célok az abuzív személyben tudatosak-e, vagypedig észre se veszi, hogy ezt csinálja. Nagyon sok esetben a fenti cél egyáltalán nem tudatos, tehát nem fontolja meg előre illetve nem tervezi meg, hogy “én ezt a személyt szisztematikusan el fogom nyomni és a saját céljaimra felhasználni”.
Ilyen is van sajnos, de aki ezt tudatosan csinálja, az a pszichopata és a nárcisszisztikus, és ez megint egy külön, nagy téma. Ebben az esetben jóhiszeműen feltételezzük, hogy a szóban forgó személyben nem tudatosult, hogy a viselkedése abuzív és az sem, hogy milyen károkat okoz másokban. Ebben az esetben ahogy ezeket a tényeket felismeri, rögtön elkezd a viselkedésén pozitív irányba változtatni.

Szintén fontos megjegyezni, hogy mindannyiunkkal előfordul, hogy indulatossá válunk, elveszítjük az önuralmunkat, durva szavak csúsznak ki a szánkon. Hiszen mindannyian emberek vagyunk. A fentiekben nem erről van szó. hanem arról, ha valaki sorozatosan, szisztematikusan és minden kérés, figyelmeztetés ellenére folytatja és fenntartja ezt a viselkedést – ez nagyon fontos, és kérem az olvasót, hogy erre az olvasás során mindvégig emlékezzen. Köszönöm!

 

Mit okozhat szóbeli bántalmazás? Avagy mentálhigiénés alapok mindenkinek – szintén a teljesség igénye nélkül

Ahogy említettem is korábban, időről időre vannak, akik miután ilyen viselkedés áldozataivá válnak, öngyilkosságot követnek el. Enyhébb esetekben is előfordul – akár csak néhány ilyen beszélgetés hatására is – hogy az áldozat önbecsülése jelentős mértékben romlik.
A megalázottság, a csalódás, a lelki fájdalom és ennek következtében fellépő szorongás – és még sok más tünet – jelentős mértékben rombolhatja az áldozat komfortérzetét, rosszabb esetben mentális egészségét, végsősoron testi egészségét és egész jólétét. Az élet egyik legalapvetőbb, legfontosabb részét teszi tönkre, lopja el: az örömöt!

DSC_0078

Mind egyediek és tiszteletre méltók vagyunk. Senki sem felsőbb- vagy alsóbbrendű!

Nyárs Mária pszichológus szerint végletes esetben “A szóbeli erőszak elképzelhetetlen mértékben pusztítja elszenvedőjének lelkét. Az áldozat életéből elszívja az életörömöt, és a vitalitást. Torzítja az áldozat által megélt valóságot, s végül az áldozat azt sem tudja, van-e még józan esze.”

Sajnos ezek a károk megesnek még online felületen történő érintkezés során is, vagy ismeretlenek között elhangzó beszélgetések során, akár az utcán is. Gondoljunk bele, milyen lehet akkor az, ha valaki nap mint nap elszenvedi ezt? Márpedig az ilyen bántalmazók a körülöttük lévő embereket rendszeresen – ha tehetik, akkor naponta – bántalmazzák, hiszen általában nem ismernek jobb eszközöket, és ezt a bánásmódot gyerekkoruktól kezdve gyakorolják, hiszen így tanulták és velük is így bántak.

Ismét hadd hangsúlyozzam, ami írásom pszichológiai vonatkozását illeti, fentiek a teljesség igénye nélkül íródtak, mivel jelen írás fő témája az elhatárolódás, nem maga a szóbeli bántalmazás; tehát kedves olvasóm, ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, annak nagyon örülök és biztatlak, hogy folytasd a tájékozódást a szóbeli erőszak – és különösen a megoldás! – kérdésében! Használd a google-t, olvass könyveket és bővítsd a tudásodat, nagyon érdemes, akár életet is menthetsz vele (másokét vagy a sajátodét). Ha pedig áldozat vagy, mielőbb kérd szakember segítségét!

 

Kiről is van szó konkrétan?

Úgy döntöttem, hogy egyelőre nem hozom nyilvánosságra, hogy konkrétan kiről illetve hogy milyen ügyről van szó. Persze akik ismernek, azok között lesznek, akik egyből tudni fogják, de a többség nem. Úgy döntöttem, hogy az érintettnek először elküldöm privátban ennek az írásnak a linkjét, és megkérem szépen, hogy olvassa figyelmesen és ennek fényében változtasson a viselkedésén. Ha ezt megteszi, akkor megkímél engem attól, hogy a nevét nyilvánosan megemlítsem illetve a viselkedésétől a neve megemlítésével határolódjak el.

Ha ilyen módon szépen, békében nem sikerül az illető személlyel megegyezni, akkor – a fentebb említett szakmai és emberi okokból is – kénytelen leszek a nevét nyilvánosan is kiírni.

Ez példaként fog szolgálni a továbbiakban is, a jövőben esetlegesen előforduló hasonló helyzetekre.
 

Comments are closed