1. Probléma 2. Reakció 3. Megoldás – Hol a hiba?



 
 
 
 

A hiba főként (de nem csak) a sorrendben van.

Ha a problémával való szembesülést a gondolkodás, majd a jól átgondolt cselekvés követi, akkor beszélhetünk csak felelősségteljes, felnőtthöz méltó eljárásról – kedves olvasóm, ebben egyet tudunk érteni? :-)

Biztosan tudsz te is példákat mondani a saját életedből, amikor emberek összevesztek veled, megharagudtak rád, mégpedig félreértett szavak, tettek miatt, amiket azóta sem sikerült tisztázni, igaz? Vagy talán te magad szakítottál meg kapcsolatokat, vagy hagytál tönkremenni kapcsolatokat hasonló okok miatt.

Sajnos előfordulnak bőven gyerekesebbnél gyerekesebb esetek, amikor emberek az épp aktuális hangulatuk alapján, vagy épp pletykák nyomán, amit innen-onnan hallottak, döntik el a hozzád való viszonyulásukat, esetleg épp te hoztál döntéseket ilyen alapokon ahelyett, hogy a helyzetet mélyebben megértetted volna?

Sajnos sokszor ez azzal jár, hogy csak hónapokkal, évekkel később gondolkodsz el, és döbbensz rá, hogy hibát követtél el azzal, hogy értékes barátságokat és egyéb kapcsolatokat megszakítottál, mégpedig pitiáner, vélt (vagy valós, de megoldható) sérelmek miatt. De ha nem telik el túl sok idő, akkor még helyrehozható a dolog… (Persze semmiképpen sem a “jól bevált” kapkodós, fejvesztett PRM sémával! De akkor mivel? Olvass tovább.)

Ilyen eseteket hallva gyakran eszembe jut, milyen érzés is lehet azoknak, akik később döbbennek rá, mit is tettek.

Vannak olyanok is, akik haláluk pillanatában, vagy akkor se… hanem csak utána döbbennek rá… Hogy az milyen érzés, arról
itt<<< és itt<<<

Ami a szíveden, a szádon… most akkor mondjam vagy ne mondjam?

Ha felületesen (PRM szindróma alapján) olvasod az írásaimat, akkor nagy ellentmondásnak tűnhet, hogy egyszer azt mondom: mondd, ami a szíveden van, aztán meg azt, hogy gondold meg, mit mondasz.

Viszont ha törekszel arra, hogy a maga mélységében megértsd, hogy miről is van itt szó, akkor először is elgondolkodsz azon, hogy ha indulatból odavágsz valamit, vagy indulatból cselekszel, akkor a SZíVED szerint vagy a HANGULATOD szerint cselekedtél? Van egy kis különbség, ugye?

“A harag nem jó tanácsadó” ez nagy igazság. A harag soha nem a szíved szerint adja a tanácsot! Ha viszont az alábbi tanácsokat megfogadod, akkor könnyebb lesz mindig a szíved szerint cselekedni.

Mai világunkban rendkívül gyermeki az a szint, ahogy megnőtt emberek kezelik az emberi kapcsolódásaikat.

Ezért beszélek, írok, tanítok annyit a kommunikáció illetve a problémamegoldás megfelelő, emberi módjairól, mert így, amikor erről hallotok, van lehetőségetek arra, hogy ti bölcsebben cselekedjetek a saját életetekben és ne rúgjátok föl a kapcsolataitokat ilyen butaságok miatt, illetve ne gázoljatok bele feleslegesen a más emberek lelkébe – hiszen van épp elég megoldandó problémánk, feladatunk egy-egy életben, minek még rátenni egy lapáttal azzal, hogy negatív visszahatásokat, rossz következményeket teremtesz magadnak a meggondolatlansággal, és másoknak is figyelmetlenség, nemtörődömség, hanyagság miatt zűrzavart, fájdalmat, bosszúságot okozol.

Ugye mennyivel jobb inkább akár a csend…? (“Fél percig csend volt! Halálra ijedtem!!!” itt<<<)

Egy idézet a végére. Ismeritek azt az érzést, amikor éveken át beszéltek valamiről, és egyszer csak találkoztok valakivel, aki ugyanúgy beszél ugyanarról, amiről és ahogy te szoktál…? Ha igen, akkor tudjátok, milyen érzés volt nekem ezt hallani:

“1. Állj! 2. Gondolkodj! 3. Kérdezz! Ezt a szabályt tartsd be. Számolj el ne is tízig, inkább tizenötig! És ha akkor sem tudtál lenyugodni, hát számolj el még egyszer tizenötig! Ne csak reagálj!
Megszoktuk, hogy REAGÁLUNK. Mégpedig gyorsan. Aztán néhány perccel vagy fél órával később: “Ó te jóságos Isten! Nagyon túlreagáltam!” “Tényleg ezt mondtam? Te jó ég!”
Ha képesek vagyunk leállítani ezt a reagáláskényszert, ezt az érzelmi rámozdulást, talán meglátjuk bizonyos esetekben, hogy az adott helyzet nem is probléma. Gondold át, végezz egy kis kutatást, kérdezz, mérd fel, aztán majd meglátod, mit gondolj; tárgyald meg és UTÁNA jöhet a megoldás!

(Látjuk a különbséget? :-) Judit megjegyzése)

Amikor szembesülünk ezzel a REAKCIÓ – rendszerrel, legyen az akár egy világraszóló esemény vagy egy ügy a személyes életünkben, akkor: “oké… ez nem tetszik nekem, de… 1, 2, 3, 4, 5, 6…” és egyszer csak a PRM rendszer elveszti uralmi helyzetét. És akkor rendesen végig tudod gondolni a helyzetet…” (David Icke)

…és akkor tudsz dolgozni egy tényleges MEGOLDÁSON.

Ezek után a megoldásod valóban MEGOLDÁS lesz. Nem félmegoldás vagy egyszerűen csak egy nagy, felesleges galiba.

Az is lehet, hogy lassítás és átgondolás után azt látod, nincs is mit megoldani. Sok-sok ilyen eset van, amikor emberünk erőlködik egy megoldáson – a szokásos PRM rendszerrel – holott nincs is probléma, csak valami, amit az aktuális rossz hangulata, esetleg az állandósult rohanó életmódja illetve túlélő üzemmódja miatt tévesen annak nézett.

Mindenkinek szívből kívánok bölcs döntéseket és azok örömteli gyümölcseit :-)

Ha a fentiek aktuálisak számodra és személyre szabott segítségre van szükséged, kérheted a life coach segítségét itt<<<

 

Comments are closed