Megbocsátás. “Tisztázzuk az alapfogalmakat” – rovat I.



 
 
 
 >
>

“Az egyik oka a ráknak a neheztelés. Ez a harag olyan mély és erős, hogy szó szerint felfalja a testet … A legnehezebb dolog, amit megtettem akkor magamért (!), az a megbocsátás. Azzal kezdtem, hogy megvizsgáltam a szüleim gyerekkorát. És amikor felfedeztem az ő történetüket, megértettem, hogy honnan jöttek.

Tudom, hogy sokat szenvedtek mind a ketten, minden területen. Tehát, elkezdtem megbocsátani, aztán, terápia, táplálkozás, életmódváltás és minden… Hat hónap múlva a diagnózist felállító orvos megerősítette, amit én belül már tudtam, hogy nincs többé rákom.
És amikor ez történt, tudtam, hogy bármi megyógyítható. Tudtam, mert megtettem saját magam. Sok minden segített, de tudtam, hogy a legtöbbet belül végeztem el, aminek a gyógyulás köszönhető. A hit adta nekem ezt a rendkívüli erőt.” ~ Louise L. Hay

Megbocsátás, avagy megint egy kis hiánypótló fogalomtisztázás!

Sajnos ahogy engem sem, több mint valószínű, hogy téged sem tanítottak meg ezekre a dolgokra gyerekkorodban, kedves olvasóm.

Miért is kell beszélni a megbocsátásról egyáltalán? Ugye ha azt hallod: bocsáss meg ennek vagy amannak ezért vagy amazért, neked is felmegy a pumpa, feláll a szőr a hátadon meg minden van hirtelen, csak jó érzéseid nincsenek, ugye?

Nem, nem hibáztatok senkit azért, ha nem tud megbocsátani, remélem érthető! Azzal ugyanott tartanánk, semmivel sem jutnánk

előbbre.

Azt is fontos leszögezni, hogy a mérgező kapcsolatokból, ha megváltoztatni nem lehet őket, ki kell lépni.

Egyáltalán mit jelent az, hogy megbocsátani? Mit NEM jelent?

Nem jelenti azt, hogy elnézem a tettet, amit ellenem elkövettek.

Nem jelenti azt, hogy egyetértek; nem jelenti azt, hogy azt mondom: jól tette, amit tett.

Nem jelenti azt, hogy meghunyászkodom és valamiféle ájtatos szentfazék magatartást veszek fel.

“Mindössze” annyit jelent, hogy elengedem azt a nyomasztó érzést, illetve magát a sérelmet. Tudom, ez még mindig olyan, hogy a legtöbben nem tudnak vele mit kezdeni. Menjünk hát tovább:

Érdemes haragudnod?

A kérdés költői volt, válasz egyértelmű: nem. Sem magadra, sem másra. Könnyű mondani? Nem katasztrófa, ha megharagszol; nincs vége a világnak, ha dühös vagy. Sőt, fogadd el érzelmeidet – még a dühödet is! Azonban megkönnyítheti a dolgodat, ha jól informált vagy.

 A jól informáltság megkönnyíti a megbocsátást és ezáltal a megkönnyebbülést. Sőt, nemcsak hogy megkönnyíti, elkerülhetetlenné teszi. Ugyanis ha igazán, mélyen megérted önmagad és a másik embert, akkor már nincs ok a haragra.

Ha már említettük a jól informáltságot, az első és legfontosabb információ (bármilyen ügyről is legyen szó):

Mindenki a legjobb tehetsége és tudása szerint cselekszik minden adott pillanatban!

Ez törvény. Ha félelemből vagy indulatból cselekszik, akkor is igaz. Bizonyos állapotokban a tudat összeszűkül. Más állapotokban épp ellenkezőleg: kitágul. A fenti törvény mindenképp igaz.

GandhiMegbocsátásMit kell még tudni a haragról, a dühről, a méregről, a keserű indulatokról? Egy dolgot mindenképpen: egy közös eredetük van, ez pedig a félelem.

Nem az a baj, hogy félsz, hanem az, hogy ha nem nézel szembe vele. Ha megvan benned a szembesülésre való hajlandóság, eltökéltség és bátorság, akkor nyert ügyed van. Ezen indulatok nagyon hasznosak is lehetnek, hiszen jelzik: igencsak meggyűlt benned a félelem.

A félelemnek pedig ugye tudjuk, mi az ellentéte?

A szeretet.

Töltsd meg a szíved szeretettel, és eltűnik a félelem, vele együtt elpárolog minden keserű indulat.

Ha éppenséggel fogalmad sincs, hogyan láss neki ennek, ne ess kétségbe, kérd a life coach segítségét a judit.rightquestion@gmail.com címen!

 

Comments are closed