Hogy a túlsúlyos nő nem érdemel párkapcsolatot…???



 
 
 
 

Nos, én nem vagyok sem telt, sem túlsúlyos, sem kövér… melyik kifejezést kedveled jobban, kedves olvasóm? Na jó, talán néhány felesleges kiló van rajtam, de tudjátok mit, ideteszek két képet magamról, hogy lássátok, nem “hazabeszélek”; tehát hogy nem azért írok, mintha saját személyem miatt érintett volna a dolog. (A képek tavaly szeptemberben készültek, de most is így nézek ki :-) )

Hanem tényleg azért, mert úgy érzem, ki kell állnom teltebb nőtársaim mellett, és mert ami történt, az egy olyan dolog, amit én life coachként, aki mélyen szívén viseli az embertársai önértékelésének ügyét, sem tűrhetek el szó nélkül.

Olyan emberként, aki sok-sok éve segítem az embereket abban, hogy szeretetteljes kapcsolatokat építsenek, őszintén, de kulturáltan fejezzék ki gondolataikat és érzéseiket illetve önbizalommal, határozottan, de szintén kulturáltan, emberi módon kiálljanak magukért,211 elszomorít a magyarok többségének társalgási színvonala.

És ez nem valamiféle finnyásság vagy kényesség, hanem egész egyszerűen annak figyelembevétele, hogy a szavakban élet és halál van, szó szerint, és ez nem valami spiri-ezo kijelentés, hanem tudományos tény! Képzésem során így tanultam és ezt alkalmazom a gyakorlatban is, és minden tapasztalat szerint ez működik, és igen nagy jelentősége van.

Rengeteg kárt lehet okozni szavakkal. Iszonyú rombolást!

De lehet velük gyógyítani, életet adni is.

Ami Bochkor Gábort illeti, rám jellemző módon nem is tudom, kicsoda ő, illetve annyi rémlik róla, hogy rádióműsorvezető volt, de amiket mostanában hallok róla (a kövér nős eset kapcsán), aszerint most is az. Viszont – miután a neten némi kutakodás segítségével (!!!) meggyőződtem róla, hogy tényleg azt mondta, amint hírlik – úgy vagyok vele, hogy nem is igazán érdekel, hogy kicsoda, pláne, ha ilyen kijelentéseket megenged magának.

Egyfelől igaz, hogy az a kijelentés, ami egyrészt agresszív, másrészt ilyen alacsony EO és IQ szintről tanúskodik, meg sem érdemli, hogy reagáljanak rá. Viszont sajnos mivel – szerintem szándékosan – egy csomó ilyen embert engedtek mikrofonhoz sok helyen illetve ilyeneknek biztosítottak nyilvánosságot, bizonyos magas pozíciókban ülő emberek, embercsoportok (hogy mesterséges úton garantálják a kultúránk színvonalának folyamatos csökkenését!), egyes üzenetekre reagálni kell illetve ellensúlyozni kell őket. 463

Várkonyi Andrea (akiről szintén nem tudtam, kicsoda; gondoltam, biztos szakmabeli, aztán utánanézve megtudtam, hogy a fent említett úr felesége) azt írja: “Az, hogy a téma felvezetésekor elhangzott pár sarkosított mondat, annak az az oka, hogy ebben a műfajban muszáj szélsőségesebben fogalmazni ahhoz, hogy a figyelmet felkeltsék a hallgatókban” ugyanakkor azt is írja: “tartalma köszönő viszonyban sincs azzal ami adásban elhangzott! Sajnos a mai újságírás így működik”. Tehát Andrea szerint az baj, hogy az újságírás így működik, de az nem baj, hogy szóban (pl egy rádióműsorban) “sarkosítunk”?
Nem baj, hogy szélsőségesen fogalmazunk, durva szavakat használunk?

Az, hogy “muszáj”, az szentesíti ezt az eszközt? 

Azt is írja: “NEM BETEGSÉGEK MIATT elhízott emberekről volt szó”. Jó, ez a rész talán még oké… Azt vajon tudja Andrea, vagy a férje, hogy MINDEN tartós elhízás mögött van valamilyen betegség (ha más nem, akkor “lelki”), vagy trauma, vagy nehéz, lehetetlen helyzet, illetve önmagában az, hogy ha ezt durván a fejéhez vágják, az nemhogy nem segít rajta, hanem még mélyebbre is taszítja? 

És azt vajon tudják-e, hogy az, hogy a műsorra pozitív visszajelzések is érkeztek, az még önmagában nem garantál semmit?  

(Várkonyi Andrea facebook posztját itt megtalálod<<< érdemes elolvasni, de a kommenteket is, van köztük sok kifejezetten értelmes is)

Tudjuk jól: a főáramú média finoman szólva nem szolgálja az emberek jólétét és semmiféle érdekét semmilyen szempontból.
Az imént említettem: sajnos odaengedik az ilyeneket – no de valljuk be, akadnak sokan, akik meg is hallgatják őket, nem igaz? És ezek oda-vissza ható folyamatok. Nincs mese, igényesebbnek kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mit nézünk, hallgatunk meg illetve hogy egyáltalán mivel töltjük a drága szabadidőnket. Mert azért csakis mi magunk vagyunk felelősek.

Van azonban kollektív felelősségünk is. 

Ha pedig azt nem vállaljuk, akkor mehetünk Idiokráciába, bár sok szempontból már ott is vagyunk sajnos, de reméljük, hogy még van visszaút! 

Az Idiokrácia című filmet mindenképp nézzétek meg, amellett, hogy vicces, nagyon tanulságos is. Az itt következő 6 perces részlet mindenképp megérdemli a figyelmeteket, de ha tehetitek, nézzétek meg a teljes filmet, nagyon érdemes! Sajnos a teljes film nincs fönt sehol, legalábbis én nem találtam, ha megtaláljátok, adjátok tudtomra, megköszönöm :-) Annyi biztos, hogy egyik-másik magyar tévécsatorna néhányszor már leadta, reméljük, a jövőben is leadják még, nézzetek utána! Jó lett volna, ha egy, a médiával kapcsolatos részletet tudtam volna ide tenni a filmből, az szépen ideillett volna, de azt hiszem, ez a részlet is eléggé beszédes! (A cikk a videó alatt folytatódik, sőt a lényeg csak most jön!)

De térjünk vissza az elhízáshoz és Bochkor úr kijelentéseihez.

Azért is tartottam szükségesnek, hogy írjak erről, mert sok online fórumon szerencsém volt látni nők százainak, ezreinek a reakcióját, és ha nem is mindet, de sokat átfutottam. Iszonyú agressziót, elkeseredést, fröcsögést, szidalomáradatot láttam… és az a tippem, hogy nincs vége, hanem még folytatódik… 

 

Mi a probléma mindezzel?

 

1. Senkinél nem látom (tisztelet a kivételnek…), hogy vennék a fáradságot és MIELŐTT hozzászólnának valamihez, rendesen utánanéznének, hogy mi is történt valójában. Ez egy nagyon rossz szokás, enyhénszólva nem célravezető és ráadásul sok felesleges bajt is okoz. 
A legtöbb ember csípőből, gondolkodás nélkül reagál mindenre, végig se gondolja, hogy mit mond, mit ír. A következmények egy kis gondolkodással már sejthetők.

2. Bochkor úr kijelentései botrányosak, valóban (akár “csak felvezetés céljából” hangzottak el, akár nem!). Viszont ha te elkezdesz ugyanilyen botrányosan vagy még ennél is botrányosabban, vagy mondjuk inkább úgy: visszataszítóan viselkedni – mert például elkezdesz minősíthetetlen stílusban fröcsögni és átkozódni – akkor mit is csinálsz valójában? Eltaláltad: lesüllyedsz az ő szintjére, vagy még annál is lejjebb!

Megértem az indulatokat. Az, hogy egy ilyen jelenség indulatokat vált ki, az is teljesen természetes. De ha intelligens módon tudod ezt kezelni, és megfigyeled, hogy mégis miért vált ki ez belőled ilyen megnyilvánulásokat, akkor van alkalmad szemügyre venni ezeket az érzéseket, és foglalkozni velük! Mert ha ilyen indulataid vannak, nos, lássuk be, azok az indulatok ott voltak már azelőtt is, hogy hallottad volna ezeket a botrányos dolgokat – ezek tulajdonképpen csak kihozták belőled, ami amúgy is ott volt, igaz?

3. Nézzük más aspektusból is: ha ilyen indulatok jönnek elő belőled, azzal mégis kit rombolsz, kit mérgezel? Megint eltaláltad: saját magadat! Az indulatok, ha nem értik meg, nem dolgozzák fel, nem adják ki megfelelően, akkor mérgeznek és sok bajt okoznak, és ebben megint nincs semmi ezoterikus, ez is tudományos tény.

 

Vannak – ha nem is mindenki ilyen, de vannak -, akik pedig pont azért reagálnak így, mert egyrészt elkeseríti saját elhízott állapotuk, másrészt tudják, hogy képesek lennének elérni, ha igazán akarnák, hogy lefogyjanak és jól érezzék magukat a bőrükben.

Meg kell említeni azokat is, akik az elhízás mellett komoly hangulatzavaroktól is szenvednek. Hát ezeknek az embereknek meg aztán végképp nem “beszólásra” van szükségük, hanem biztatásra, bátorításra! Akik pedig súlyosabb depressziótól szenvednek, azoknak pedig megfelelő szaksegítségre.Akárhogy is nézzük egy dologban igaza van Gáspár Katalinnak (akinek a reakciója itt olvasható: http://nemkuutya.blogspot.co.uk/2016/02/bocskor-gabor-level.html )

 

“Annak pedig, aki túlsúlyos, legyen bármi is annak a súlynak az oka, üzenem, hogy van módod arra, hogy elfogadd, vagy leadd, vagy önmagad légy úgy, ahogy vagy! “

 

A többi dologban, amit ír, nem tudok vele egyetérteni, habár egy-két kijelentésében van igazság, de amilyen stílusban megfogalmazza, az megintcsak visszakanyarít minket oda, amit korábban felvetettem: lesüllyedsz ugyanarra a szintre, és még további károkat is okozol, nem beszélve arról, hogy rossz példát is mutatsz!

Úgyhogy nyomatékosan megkérlek mindannyiótokat: emlékezzetek a felelősségetekre, és legyetek annyira igényesek, hogy tájékozódtok arról, hogy milyen hatása van a szavaknak, és hogy hogyan is kéne kommunikálni illetve kifejezni magunkat, és miért…!

 

És ha kíváncsi vagy a megoldásra, nézzük, mi az agresszió ellentéte? Úgy hívják: asszertivitás! Hogy mi is az…? Ez már végképp csak azoknak van, akik hajlandóak némi energiát beletenni, hogy bővítsék tudásukat. Szeretettel ajánlom az asszertivitással kapcsolatos írásaimat – kattints ide<<<

 

 

Comments are closed