VALLOMÁSOM NEKTEK – videóval



 
 
 
 

 

 CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! (Hát, igazából csak megfelelő IQ és EQ szinttel, valamint egészséges humorérzékkel rendelkezőknek…) 

 (Ismét a “TEREMTSÜNK EGY ŐSZINTÉBB TÁRSADALMAT – MOZGALOM” NEVÉBEN 😉 ) Komoly – és botrányos érzésekről szóló – vallomás, és súlyos kijelentések következnek. Plusz egy nagy kérés hozzátok!!!
 (Úgy gondolom, a sajátommal együtt sok más ember őszinte, igazi, de kimondatlan érzéseit és gondolatait is közvetítem…)

Senkinek sem szeretném megsérteni az érzéseit. Tényleg nem. De egyrészt vegyük már figyelembe, hogy – uram, bocsá – nekem is vannak érzéseim, másfelől viszont ez – hogy akárhogy is szeretnéd elkerülni, megsértesz embereket – sajnos van, hogy elkerülhetetlen. Szeretettel írom ezt is, és tisztelettel – MEGTISZTELLEK BENNETEKET AZZAL, HOGY MAXIMÁLISAN ŐSZINTE VAGYOK HOZZÁTOK. A radikális őszinteség jegyében. (Aki önmagához őszinte, annak másokhoz sem esik nehezére őszintének lenni. Ez ilyen egyszerű! 🙂 )

 

Előtte hadd utaljak vissza a bemutatkozásomra – azon belül is már voltak súlyos és botrányos kijelentéseim; és amint azt tudjátok, azért is írtam meg, hogy ne legyenek illúzióitok velem kapcsolatban, illetve hogy ne tartsuk fel egymást feleslegesen. Például ha abban a tudatban követed az oldalaimat és a munkámat, hogy olyan vagyok, amilyennek te gondolsz engem, aztán egyszer csak kiderül, hogy egészen más fajta ember vagyok, és nem kellett volna engem követned, akkor feleslegesen raboltam az idődet, amit nagyon nem szeretnék! Úgyhogy HA MÉG NEM OLVASTAD A BEMUTATKOZÁSOMAT, KÉRLEK, HOGY KEZDD AZZAL; itt megtalálod: katt ide<<<

 Igazából nem kellene ezeknek a kijelentéseknek súlyosaknak lennie, sőt valójában nem is azok, csak sajnos annyira szépen és hatásosan beprogramoztak minket; annyira gépiesek vagyunk, hogy ha valaki “véletlenül” nem úgy viselkedik valamiben, ahogy a tömeg; ha nem pont úgy csinálja a rokonunk/barátunk/szomszédunk/ismerősünk/akárkink a dolgokat, ahogy mindenki más, akkor már lesokkolunk, megdöbbenünk, kiakadunk, megbotránkozunk, ugye?

 Legalábbis ezekkel az alábbi kijelentésekkel eddig mindig mindenkit (majdnem mindenkit) megbotránkoztattam. 

 Na jó, nem húzom az idegeiteket tovább, lássuk azokat a kijelentéseket; utánuk a vallomás, majd a kérés, végül fontos gondolatok. (Csak az reagáljon, aki figyelmesen végigolvasta! Köszönöm!!!)

 Első kijelentés: Családom és én NEM ünnepeljük a karácsonyt. Semmi szórakoztatót vagy szükségeset nem találunk a “kötelező” ünneplésben, a “kötelező” ajándékozásban, sem a fenyőfa kivágásában (na abban főleg nem); de ugyanúgy feleslegesnek tartjuk (gyerekestől, mindenestől) a cserepes (ez sem olyan jó a környezetnek, mint egyesek gondolják…) és a műanyag fa “díszítgetését” ( = ízléstelen és haszontalan műanyagokkal való teleaggatását) is. Egyáltalán nem értjük, hogy ennek az egésznek mi értelme van, ahogy a “Kellemes karácsonyt!” – mantra ismételgetésének az értelmére sem sikerült még rájönnünk (azonkívül, hogy meglehetősen bosszantó). Semmi jót nem találunk ebben a “tömegesen ugyanazt csináljuk, gondolkodás nélkül” típusú dologban. 

 Második kijelentés: Az ajándékozás örömét, az ünnepi hangulatot, a meglepetés örömét, a család együttlétét, a szeretetet, a spiritualitást és mindent, amit ehhez az ünnepféleséghez szoktak kötni, meg tudjuk élni karácsonyosdi NÉLKÜL is. Bizony! 

 Harmadik kijelentés: úgy gondolom, aminek ilyenkor örülni lehet, az – amellett, hogy annak, amikor vééééégre vége van 😀 – az az, hogy 21-én van a napforduló, és ekkor hosszabbodnak a nappalok, kevesebb a sötétség, Ennyi! Az összes többit az emberek tették hozzá, találták ki, aggatták rá, erőszakolták rá, jézuskástul, télapóstul, mindenestül (beleértve a kereszténységen kívüli szokásokat és az egyéb vallásokat is). 

 Huhhh.

 Fújjuk most ki egy kicsit magunkat, mert ezek tényleg égbekiáltóan botrányos, eget rengető kijelentések voltak, ugye, ugye… 😀

 Nos, kedves olvasóm, ha sikerült egy kicsit kifújnod magad az első sokk után, akkor folytassuk. Remélem, hallgattál a figyelmeztetésemre és csakis erős idegzetűként olvasod; de még ha az is vagy, akkor is sokkolóan hathatott rád a fenti két kijelentés. 

 Lássuk akkor a kérésemet (ezt se először írom le, hanem sokadszor, mindeddig nagyjából hiába; na ennyit arról, hogy az én érzéseimet mennyire tisztelitek…): Miután már tudjátok, hogy én NEM ünneplem, kérlek, NE kívángassatok nekem boldog karácsonyt meg újévet! Hanem hogyha tényleg kedvesek szeretnétek lenni velem, akkor vegyétek figyelembe, és tartsátok tiszteletben, hogy én NEM ÜNNEPLEM ezt az izét és semmi kedvem ezt a mantrát ismételgetni.

Sőt – és akkor ezzel rá is tértünk a vallomás részre – ilyenkor, karácsony előtti és alatti időszakban LEGSZíVESEBBEN ELMENEKÜLNÉK egy lakatlan szigetre, aztán a végén visszajönnék. Mivel semmi kedvem ezt hallgatni meg olvasni, és ahhoz sincs kedvem, hogy az oldalaim facebookon meg az email fiókom ezzel teljenek meg, hogy “Boldog karácsonyt, boldog karácsonyt”… Brrrr! 

Hogy miért? Hogy maradjunk a “vallomás-módnál”: mert NEHEZEN VISELEM ÉS MINDIG IS – AMIÓTA AZ ESZEMET TUDOM, NEHEZEN VISELTEM A GÉPIESSÉGET ÉS A NEM GONDOLKODÁST, és higgyétek el, nagyon jó okom van erre. És azt is nyugodtan higgyétek el, sok ember pontosan így van vele, épp csak nem meri kimondani, mert fél attól, hogy hülyének meg őrültnek nézik. Szóval ezzel, hogy én ki merem mondani, kb egyedül vagyok.

Miután Asszertivitás coach is vagyok, ez a minimum, hogy ebben is példát mutassak. Az asszertivitásnak pedig egyik igen lényeges eleme, hogy elmondom, hogyan érzek és mire van szükségem; NEM pedig elhallgatom, elnyomom és “udvariasan mosolygok, bármi is van”! Ez utóbbit hívják passzivitásnak, de nevezhetjük menekülésnek is. És lássuk be, a társadalom azért van olyan állapotban, amilyenben, mert ezt csináljuk (az emberek 99,99999999%-a ezt csinálja): menekülünk az őszinte és nyílt kommunikáció elől. Istenem, mennyire más lenne a világ, ha nem a gyávaságot választanánk, hanem bevállalnánk – férfiasan és nőiesen is – az őszinte kimondását a kellemetlen dolgoknak is! Mennyivel örömtelibb lehetne a világ!!!

 Amíg a gyerekek kicsik voltak, addig ünnepeltük mi is, mivel ugye látták az iskolában, rokoni/baráti körben stb és nyilván nem akartuk, hogy azt érezzék, hogy kimaradnak valamiből, tehát gyakorlatilag a társadalmi nyomás miatt ünnepeltük (TE IS ezt teszed, legfeljebb nem tudsz róla, nem veszed észre!!!). Viszont most, hogy már nagyok (a nagyobbak már felnőttek), a legkisebbet pedig kivettük az iskolából és otthoni oktatásban részesül, azóta meg már ez is teljesen értelmét vesztette.

 Márpedig értelmetlen dolgokat nem csinálunk, amit csak azért csinálnánk, mert mindenki más csinálja, meg azért, mert ha nem tesszük, akkor furcsán néznek ránk…

 Hányszor és hányszor tapasztalom – magyarok, angolok és más nemzetiségűek közében egyaránt – hogy ledöbbennek emberek, amikor közlöm, hogy “nem, mi nem ünnepeljük a karácsonyt”… Ez a ledöbbenés is csak EGYET MUTAT: TÖKÉLETESEN BE VANNAK PROGRAMOZVA az emberek, 100% gépiesek és kb nulla szinten gondolkodnak saját fejjel. Csakis a dobozon belül “gondolkodnak”, de ezt nemigen nevezhetjük gondolkodásnak, maximum a már meglévő programok és minták ismételgetésének, időnkénti átrendezésének…

És azoknak pedig, akik most felsóhajtanak és azt mondják: “szegény gyerek, az otthoni oktatás megfosztja a társaságtól, meg a szociális képességei nem fejlődnek ki” meg a szokásos automatikus, gépies blablabla, azoknak mondom, az, hogy itthon tanul, az nem jelenti ám azt, hogy nincs szociális élete. Sokkoló ez is, igaz? 😀 De még mennyire, hogy van neki, sőt, sokkal minőségibb és egészségesebb szociális élete van az otthon oktatott gyerekeknek, sőt, a tapasztalatok szerint sokkal jobban, gyorsabban fejlődnek minden szempontból, beleértve a szociális életüket, a kommunikációjukat és mindent. 

Nos akkor ezek után mindenkinek kívánok boldog húsvétot, kellemes keddet (ma, amikor írom ezt, épp az van), és bármit, amit akartok 😉 Kiegészítés: már miután kitettem ezt az írást, hívta fel valaki a figyelmemet, hogy nekem egy videóm is van a témában erről, tavalyról – köszönöm neked 🙂 Íme, itt van (a videó alatt még van néhány sor, görgess le, köszönöm 🙂 ) A videó vége nagyon vicces, legalábbis szerintem… (Ha nem működne az alábbi beágyazott videó, arra az esetre ideteszem a linkjét is, hogy meg tudjátok nézni: https://www.youtube.com/watch?v=bD_5LifoXt4 )

Köszönöm, hogy végigolvastad! Ha idáig eljutottál, igazi hős vagy 😉 (A hős útjáról szóló írásomat itt olvashatod – kattints a következő feliratra: A hős útja, avagy te melyik csoportba tartozol?<<< )

Comments are closed