Váltsuk le a diktatúrát! A teljes interjú Geri Tiborral, első rész



 
 
 
 

- Mesélj nekünk magadról! Tudom, amikor így általánosságban kérdezik az embert, nem is tudja, hol kezdje, igaz?

- Kezdjük ott: jó tanuló, szegény proligyerek voltam. (Ez ma már nem divatos…). A nagyon nagy igazságérzetemről ismertek mindig. Ez gyerekkoromtól elkísért.

Akkoriban két választás volt: vagy hittanra járt az ember, vagy KISZ klubba, úgyhogy én a klubba jártam. 
Akárhányszor elmondom, mennyi mindent csináltam, akkor azt hiszik, viccelek. Fotóklubot vezettem, ifjúsági klubot vezettem, fociztam, atlétizáltam, voltam diszkóban kidobóember, és még egy csomó dolgot csináltam, benne voltam az életben, az meg zajlott…

Mindig azzal foglalkoztam, amit szerettem csinálni.

Most – úgy hívják – szolgálati járadékos vagyok. Nem nyugdíjas vagyok, hanem lenyugdíjaztak és utána elvették a nyugdíjamat.
Valamikor határőrtiszt voltam és az volt a kedvenc szórakozásom, hogy tanítottam az ifjúságot. Szakcsoportvezető tanár voltam. Hozzám tartozott a katonai tárgyak (alaki, tereptan, harcászat), a lövészeti kiképzés, a testnevelés és önvédelem, a pszichológia (intézkedés-lélektan) oktatása, és az ezt oktató 16 tanár irányítása.

Akkor rájöttem, hogy ahhoz, hogy jobb tanár lehessek, jobb igazgató kellene. Majd, hogy jobb országos parancsnok kellene. Aztán, amikor először kirúgtak, akkor rájöttem, hogy jobb belügyminiszter is kellene… és így kezdtem el politizálni. Hamarosan ki is rúgtak, úgyhogy maradtam a politizálásnál…
- Amit a múltadat illeti, amit most említesz, hogy politizálni kezdtél, és amit ott tapasztaltál – gondolom, nagyon sok mindent, többnyire rossz dolgokat… Mik a lényegesebb momentumok?

- Úgy ’85 táján valami megfordult… Mindig visszaemlékszem a ’84-es olimpiára. Épp határon voltam határőr, és hát a katonáknak nem volt szabad, de együtt néztük esténként az olimpiát. Én sportoló voltam, és az igazságérzetem is azt mondta, ott kellett volna lennünk.
Ez is segített abban, hogy azzal kezdjek foglalkozni, hogy mi nem stimmel, miért nem stimmel…
’86-ban már nagyon tudtam, hogy itt lesz valami; ’88-ban már tisztán láttam, hogy mi lesz. ’90-ben azt mondtam: jó, innentől én nem politizálok, hanem én leszek a szakmám legjobbja. Így egyik főiskolát a másik után, egyik GeriTiboregyetemet a másik után…

- Köztük a jogi egyetemet?

- Azt csak a rendszerváltás után lehetett.

A Nemzetvédelmi Egyetemet rendszerváltás előtt kezdtem és utána fejeztem be – délelőtt még megkoszorúztuk az ellenforradalomban elesett hősök emlékművét, délután pedig kikiáltottuk a köztársaságot. Érdekes helyeken voltam érdekes időkben.

Most ugorjunk egy nagyot.

2001-ben én voltam az első, akit indoklás nélkül azonnal kirúgtak. Ennek a története: megpályáztam egy igazgatói helyet, és az igazgató rájött, hogy ha máshol jó voltam igazgatónak, akkor őhelyette is jó leszek. Inkább gyorsan kirúgott. Olyanokat tudnék még mesélni… a hangrögzítőd nem biztos, hogy kibírná!

- Még jó, hogy a felvételt nem teszem közzé, csak az írásos változatot :-)

- Nagyon érdekes helyeken voltam, tényleg… például az Orbán Pétert, aki az országos főkapitány volt, őrnagy korától ismerem. Ugyanez a helyzet a mostanival. Ugyanez a helyzet a helyetteseivel. Együtt dolgoztam velük.
Ennek ellenére 43 évesen nyugdíjas lettem. Abba mondhatnám, majdnem bele is haltam… mert imádtam tanítani.

Egész egyszerűen azt mondták, hogy túl tisztességes és becsületes vagyok ahhoz, hogy a Pintér belügyminisztériumában dolgozzak.

Az igazi, közvetlen kiváltó oka az volt, amiért ebbe annyira belevágtam, hogy 2011-ben elvették a szolgálati nyugdíjat.
Szerettem volna, ha engem interjuholnak meg először, hisz én voltam az első, akit nyugdíjba küldtek. De aztán azt állították, hogy én voltam az, aki 43 évesen nyugdíjba ment! És aki akkor ezt megengedte, az az ember ma országgyűlési képviselő, csak úgy mondom…

- Megtudhatjuk, ki az?

- A Kónya Péter nevezetű egyénről van szó.

- Végsősoron tulajdonképpen az elégedetlenség és az igazságérzet volt az, ami addig vezetett, hogy forradalmár légy?

- Nem vagyok, nem is szeretnék forradalmár lenni.

Amikor engem a Pintér kirúgott, és nyugdíjba mentem, akkor a következő belügyminisztert úgy hívták, hogy Lamperth Mónika. Lamperth Mónikával együtt atlétizáltunk Baján… Írtam a Mónikának egy levelet, hogy ha a Pintér helyére akar kerülni, akkor mire vigyázzon. Amikor beért a levelem, akkor behívtak, hogy amíg a perem tart, addig maradjak a minisztériumban. Közben én a sárvári Flextronic nevű cégnél biztonsági vezető lettem, de – én hülye – ezt ott hagytam és visszamentem a belügybe. Komolyan azt hittem, hogy számítanak rám. Három év múlva kiderült, hogy csak addig és azért tartottak bent, hogy a bűncselekmény elévüljön azok számára, akik ellenem azt elkövették.
Ekkor jöttem rá, hogy mind a két oldal ugyanaz.

Tehát akit 2001-ben Pintér idején kirúgtak, azt 2005-ben Lampert Mónikánál megintcsak kirúgták. Engem mindkét oldal nyugdíjba helyezett.
Láttam, hogy ezek ugyanazok; amikor rádöbbentem, hogy is működik ez az egész, akkor kezdtem el ezzel komolyabban foglalkozni. Elkezdtem egy saját utat járni. Elkezdtem nézni, hogy mit lehet csinálni.

Létrehoztunk egy pártot. Amit úgy hívtunk: Demokrata Párt. Csak úgy jelzem, hogy Gyurcsány DK pártja egy Demokrata Pártból lett DK. Nem a… mi demokrata (? itt megint nem lehet érteni) pártunkból, mert az közben fölszámolódott, de annak a nyomdokán létrejövő Demokrata Párt volt a DK elődje.

Akkor már megvolt a Tetraéder. A Gyurcsány pártja a Tetraéder alsó, 2 dimenziós síkja. És a legnagyobb vitánk 2008-ban egy Szanyi Tibor nevű úrral volt, akivel oda jutottunk, hogy annyira leegyszerűsítettem neki a kérdést, hogy a 44% az több-e, mint az 50? Nem akarta érteni ezt a dolgot…

Meg tudom mondani, ki, hol, mikor mit vert szét és mikor tette tönkre ezt az országot.

- Ahogy az ember veled beszélget, az a benyomása, hogy bizonyos körök számára veszélyes lehetsz, mert “túl sokat tudsz”…

- Nem tudok túl sokat szerintem, csak érdekes időkben voltam érdekes helyeken.

- Úgy érteTetraéderPm, szerintem vannak, akik úgy gondolják, hogy túl sokat tudsz…

- Igyekszem sokmindent titokban tartani, amit tudok.

- Ami a Tetraédert illeti, megvan ennek a teljes leírása valahol?

- Fönt volt a NolBlog-on (A Népszabadság blog-oldalán), de anélkül, hogy értesítést kaptam volna, levették. Viszont ha elkészül a saját honlapom, oda fel fogom tenni. 
Többen kérték, hogy próbáljam összegezni, amiket eddig írtam – ez lesz a következő időszak feladata nekem.

Ez egyébként egy nagyon egyszerű dolog. Úgy kezdődött, hogy én 2002-ben és 2006-ban százalékra pontosan előre meg tudtam mondani, hogy melyik párt mennyivel fog nyerni, meg hogy mennyit tud szerezni. Az MDF-nél egy százalékot tévedtem. Ekkor még csak a Tetraéder alja volt meg. Viszont én már éreztem azt, hogy ez nem síkban van, hanem térben. És gyakorlatilag 2008-ban már megvolt a Tetraéder és akkor én már egy saját szervezetet csináltam – akkor már a Tetraéderre építve. Ha ez úgy sikerül, ahogy én akarom és nem hallgatok másokra, akkor ma mi ülünk a “Lehet más a politika” nevű szervezet helyén.

A tetraéder a demokratikus viszonyok közötti formából egy lépcsővel átvisz az arany felsőállású tetraéderbe.

A Tetraéder az valójában 4 gömb és egy tetraéder, a politikai rendszer 3D térbeli modellje. Ilyen még nincs senkinek, a politológusok még csak 2 dimenziós, sík rendszerekben gondolkodnak (vagy még mindig egy dimenziós jobb-bal oldalban) A kettő közti különbség pont akkora, mint egy hagyományos mozi és egy 3D mozi között van. Egy dimenzió. Ennyivel látható vele a politika másképp, mint aki csak 2D-ben látja . Az a lényege, hogy mindig az van hatalmon, olyan rendszer van, amilyen színű gömb van legfölül.

Akkor úgy hívták a szervezetet, hogy Demokraták Hálózata. Ez egy demokratikus viszonyok közötti szervezet volt. Most már nyugodtan ki merem mondani, hogy egy titkosszolgálati akció áldozatai lettünk. Addig hitegettek minket, hogy lesz pénz, lesz pénz, hogy nem kezdtünk el szervezkedni – mire elkezdtünk volna, már elkéstünk. Tanultunk belőle, legalábbis én rengeteget tanultam, meg a két ember, akik mellettem voltak…
Már 2010-ben én tudtam, hogy mi lesz. A tetraéder segítségével pontosan lehetett tudni, hogy mi lesz. Ezért amikor elkezdődött az alkotmányozás, akkor rögtön láttam, hogy mi lesz belőle. Én alkotmányjogból írtam a szakdolgozatomat, tehát eléggé képben is voltam, hogy mit, hogyan csinálnak rosszul.
Akkor újra nekiálltam nagyon aktívan politizálni.

Azt kell mondanom, hogy a diktatúra kellett hozzá, hogy igazán összeérjen ez az egész. Tehát most van egy lehetőség, hogy egy egész más helyzetből egy sokkal nagyobb lehetőség nyílik. Ez a lehetőség csak a diktatúra által jöhetett létre. Ha nem lett volna diktatúra, akkor az átmenet több évtizedig tartott volna, vagy még tovább.

Eleve kb 2020-ig tartott volna, mire a Demokraták Hálózatából lett volna egy 50%-os párt. Egy egész más menetrendet eredményezett volna.
Viszont a diktatúra teljesen megváltoztatott mindent, egy új helyzetet teremtett, és ehhez kellett kb két év, mire én is megértettem az egéTetraéderAranysznek a
lényegét.
Én nem foglalkoztam ilyennel, hogy háttérhatalom, fogalmam sem volt róla. Nem foglalkoztam történeti alkotmánnyal, magyarság őstörténetével – semmi
ilyesmivel nem foglalkoztam, és egyszer csak így rám omlott az egész. Utána kellett olvasnom, meg kellett tanuljam. Most vagyok abban a helyzetben, hogy már tisztán látom, hogy mi történt és azt is, hogy mi lesz illetve hogy mi kellene, hogy legyen illetve hogy mi lehet. Úgy hiszem, hogy most vagyok a helyemen.

Szoktam mondani, hogy ötven évig készítettek erre, hogy ezt megértsem. Velem az egész életem során minden egyes mozzanatban az történt, ami ahhoz kellett, hogy most itt legyek.
Amikor elkezdenek pedagógustüntetni – mit ad isten, voltam pedagógus. Elkezdenek alkotmányozni, mit ad isten, alkotmányjogból írtam szakdolgozatot.
És még lehetne sorolni… az én életemben minden úgy áll össze, minden megvolt, ami ahhoz kellett, amire most itt szükség van.

Mindig azt mondják nekem, hogy nagyképű vagyok, meg azzal vádolnak, hogy diktátor vagyok, meg mindenkit kioktatok… Tudod, én lőkiképző voltam. Ha valaki azt mondta, hogy nem tudok lőni, akkor azt szoktam mondani: oké, öreg, ott a fedezék, menj ki, tartsd föl az ujjadat és akkor meglátjuk, hogy tudok-e lőni. Az, hogy valaki mit tud, az egy nagyon egyszerű dolog: ki kell próbálni.

Világéletemben versenyző voltam. Atléta voltam, lövészetre jártam, tekéztem… Minden versenysportágban az nyer, aki a jobb. Csak mérhető sportágakban voltam. Tehát, ha te 95-öt lősz, a másik 94-et, akkor te nyertél. Ha hamarabb befutsz a célba, mint a másik, akkor nem lehet azt mondani, hogy a másiknak szebb a nadrágja, ő nyert.

Ha valaki vitatkozni akar azzal, amit én leírtam, akkor én állok elébe. Szeretek és tudok is vitatkozni, meg tudom védeni az érveimet. Aki azt mondja, nincs igazam, az támadja meg – próbálja meg megtámadni – és ha én azt látom, hogy igaza van, el fogom ismerni.
Az a baj, hogy ott vannak azok, akiket én úgy hívok: árnyékbokszolók. Egy vitában kiütöd, föláll és azt mondja: én nyertem! Nem tudsz mit tenni, megint leütöd, megint föláll és megint azt mondja: én nyertem. Az ilyennel mit tudsz csinálni? Széttárod a kezed, és legyintesz…

- Ez is egy jó hasonlat… nekem még egy eszembe jut: mégpedig a galamb és a sakktábla…

- No de beszéljünk a lényegről.

- Ezek is lényeges dolgok, nem gondolod?

- Nem szeretek nagyon belemenni, mert mindig előttem van, amikor bevonultam katonának, és egy ilyen hosszú folyosón kint állt a kedvenc századparancsnokunk, parancsfelolvasást tarott. Kitöltettek velünk egy kérdőívet azzal, hogy “mit csinált, mielőtt bevonult?” és én ikszeltem: fotószakkör, foci, atlétika… mindent beikszeltem. Egyszer csak jött a parancsfelolvasás, és úgy kezdődött, hogy “fotószakkörre fog járni: Geri Tibor. Lövészszakkörre fog járni: Geri Tibor. Néptáncra fog járni: Geri Tibor. Énekkarra fog járni: Geri Tibor.” És így tovább… És akkor a századparancsnok megfogta a parancsfelolvasónak a kezét, azt mondta: álljunk már meg! Lépjen már ki az a Geri Tibor, hadd nézzük már meg, hogy ki az!” Erre el tudod képzelni, tiszta vörös lett a fejem, kiléptem: “Én vagyok az, bocsánat, nem tudtam, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy jelentkezem is ezekre, csak azt jeleztem, hogy mit csináltam… De ne hagyjál mesélni, mert akkor nagyon hosszú lesz! 

- Én egyrészt élvezem ezt hallgatni, másrészt úgy érzem, ezek fontos dolgok; fontos, hogy az emberek, akik ezt olvassák, tudják, hogy te ki vagy.
Annyit csalódtak már… hadd lássák, ki is az, milyen ember az, aki mellé odaállnak illetve akit támogatnak. Érző, intelligens emberek így még inkább érdemesnek látják majd, hogy nekiálljanak elolvasni az írásaidat. Legalábbis remélem…

- Hát jó!

Eszembe jut az is, hogy énekeltem a parlamentben a Lázár Györgynek. Mi voltunk a szentendrei vegyes kar, lányokkal – azért jártunk énekelni, mert ott a lányokkal lehetett ismerkedni, (az ismerősöm felesége, aki alpolgármester lett, onnan származik). Szóval énekeltünk a parlamentben. Amikor Kambodzsa után a kitüntetést vettük át, ugyanabban a teremben voltunk, ahol annak idején. És akkor mondtam, hogy hát én már egy előző miniszterelnöknél voltam itt.

És akkor mosolyogtunk egy nagyot, hogy az akkor még más volt.

Voltam Kambodzsában is. Ezt azért mindenképpen meg akartam említeni. ENSZ békefenntartó voltam ’92-93-ban.

- Mennyire volt ez nehéz, kibírható vagy kibírhatatlan?

- Így utólag már, amikor az emberben csak a szép marad meg, akkor jó. 16-szor voltam olyan helyzetben, amikor az életem nem tőlem függött. Ilyenkor
fentről segítettek. A magyarokat különösen segítették. Közülünk nem halt meg senki; balesetek voltak, de halálesetek nem.

- Rémálmaid vannak, voltak-e illetve PTSD-hez hasonlót tapasztaltál-e, volt/van-e gondod ilyesmivel?

- Soha. Érdekes, de soha. Hálistennek nagyon jól alszom, lekopogom. Ritkán álmodom, nagyon jól alszom, kb az elmúlt most már huszonegynéhány év során ötször álmodtam Kambodzsával, ebből négyszer azt, hogy megyünk vissza, tehát hogy pakolunk össze, különböző új helyzetekben; hol a ruhám nem volt meg, hol valami más, szóval mindig valami hülyeség volt, egyszer ki is jutottunk. Nincs bennem semmi ilyen, pedig bármikor ha ébren visszagondolok, hogy milyen volt… éjszaka járőröztünk. Ellenőrző pontokat csináltak különböző fegyveres csoportok. És nekünk kellett ellenőrizni, hogy kik ellenőrzik az utakat éjszaka. És, mivel tudtuk, hogy hol vannak ezek a pontok, fölkapcsoltuk a villanyt, és én vezettem. Éjszaka mindig én vezettem, nem engedtem senki mást vezetni. Odaérünk, tekerem le az ablakot, és rendszeresen az történt ilyenkor, hogy a részeg katona a csőre töltött AK-t idetolta, neki a halántékomnak. Nagyon észnél kellett lenni, mert, mondom, csőre töltött fegyver, én értek a fegyverekhez - lőkiképző voltam -; néztem és látom, ki volt biztosítva, a keze nem úgy, ahogy én tanítottam, hogy mellette, hanem rajta a billentyűn, tehát egy rossz mozdulat és véletlenül is megijed és már nincs is fejem. Itt a bal vállamon volt egy magyar címer. És akkor én azt csináltam mindig, hogy fölkapcsoltam a villanyt, letekertem az ablakot, jött be az AK; föltettem a mutatóujjamat a fényben és mutattam és mondtam khmerül (ez a nyelvük), hogy ),:”Khnom tyhú tyí hongri” (“magyar vagyok”), és akkor rögtön nem azt mondta, hogy “adjál pénzt, adjál cigit”, mert ha véletlenül azt mondom, hogy nincs, akkor lehet, hogy megmérgesedik; hanem azt mondta: “Á, hongri” és felderült az arca, akkor onnantól kezdve rendben volt. Három ilyen náció volt, akit elfogadtak a vörös khmerek: a kínaiak, az oroszok meg a magyarok. Senki mást nem fogadtak el. Nekünk egy különleges helyzetünk volt; abban a megyében, ahol mi szolgáltunk, ott volt az a gyerekfalu, amit a magyarok építettek az árváknak. Ezért sokszor ez a nagy címer mentett meg. 

Sose álmodtam erről.

- Az jó, nagy dolog.

- Mondtad sokszor, hogy nem akarsz vezető lenni, hallottam is hírből, te magad is mondtad…

- Én voltam főnök… mindig szoktam mondani, meg kell kérdezni a beosztottaimat, hogy milyen főnök voltam, mert nem tudom. Igyekeztem, de nem biztos, hogy mindig a legjobban sikerült.
Az megvan – én ezt tanultam is meg tudom is – hogy milyen környezetben milyen típusú ember lehet főnök. Ez a környezet nekem nem alkalmas. Itt most egy sokkal keményebb kezű emberre volna szükség. Én egy “demokratikusabb”, együttműködőbb főnök vagyok.
A másik osztályvezető, aki mellettem volt, az tagcserélt mindenkit, másfél év alatt teljesen új tanárai lettek, én meg ugyanazokkal nyomtam, akiket “kaptam”, kialakítottunk egy jó kollektívát, legalábbis én így éltem meg.
Nem jó vezetőnek lenni. Amióta nem vagyok az, azóta sokkal jobban érzem magam.
Különösen egy középvezetőnek fölfelé is meg lefelé is meg kell felelnie. Tehát ő egy ütközőzóna. Ebből kifolyólag milyen helyzetben mikor voltam, fönt nem biztos, hogy olyan ember kellett, aki lent is megfelelt. Az, hogy a főnökök is jóban legyenek veled, meg a beosztottak is elfogadjanak, ne utáljanak, az egy nagyon vékony mezsgyét enged.
 Ehhez hozzátartozik az is, hogy milyen emberek vannak. Mert annyi rosszindulatú ember van, hogy ezek között összeszedni a jókat… ebből az a konfliktus lesz, hogy “dehát akkor hol a bizalom?” 

Ha ennek az élére éállok, akkor az nem ugyanaz lesz, amit én kitaláltam. Ha az élére állok, akkor el kell fogadnom azt a dolgot, ahogy ők akarják.
Lehet úgy is, csak ahhoz nem én kellek. Én csak szükséghelyzetben vagyok jó vezető. Én ezt próbáltam is. Ez azt jelenti, hogy én vagyok a nyilas, én tudom megmondani, hogy hova kell menni. Hogy a hadsereget ki hozza mögöttem, az egy másik dolog. Én az előörsöt elviszem. Ha nagyon kell, akkor tudnék az lenni. Csak akkor ahhoz annyi minen kellene… például föl kellene vegyek pózokat. Egész más hangon kellene beszéljek. Oda kellene figyeljek arra, hogy akármit akárhol nem mondhatok; nem mindegy, hogy melyik profilomat mutatom; mindig úgy álljak be… Nekem pont ellenkező irányba ferde az orrom, mint az Orbánnak, úgyhogy nekem pont a másik oldal a jó – tudok egypár ilyen dolgot mondani még, hogy mit kellene csináljak, amihez borzasztóan nincs kedvem.

- Azt megértem, hogy ehhez nincs kedved…

- Ez az egyik dolog. A másik, hogy a mai médiavilágban, ahol cirkuszt adnak el az embereknek, mivel lehet hatni az emberekre? Én úgy gondolom, hogy két dologgal: vagy egy tisztességes ember, de úgy néz ki, mint egy médiaceleb, vagy egy őszinte hanggal. Az én elgondolásom az őszinte hang.
Én annak idején, amikor 2006-ban elkezdtük, akkor elmondtam a többieknek, hogy két dologgal lehet politikát csinálni: vagy sok pénzzel, vagy új ötlettel. Aki pénzt akar, az eladja magát. Nekem vannak jó ötleteim. Én ugyanezt mondom: nem szabad az embereknek hazudni, őszintének kell lenni, tisztességesen meg kell mondani… szokták mondani: abból mindig baj van. Előbb-utóbb csak eljutunk oda, hogy nem lesz.

- Attól függ, hogy mit nevezünk bajnak… nem? Mi van, ha egyszerűen inkább azt mondjuk: felfordulás? Mert a rendszert felfordítja. A mostani rendszer az úgy van felépítve – javíts ki, ha rosszul mondom – hogy arra épül, hogy hát korrupcióra, tisztességtelenségre, hazugságra; és ha bejön itt az igazság, akkor borul minden, és akkor mondhatjuk, hogy baj van… Persze egyúttal az is igaz, hogy veszélybe is kerülhet az, aki igazat mond, jól mondom?

- Judit, úgy képzeld el, hogy ma eljutottam oda, hogy azt tudom mondani, hogy semmi sem az, aminek látszik. Tehát olyan szintű átverésnek vagyunk részesei, amit ha egyszer mindenki megtapasztal vagy legalább ha a többség látja, akkor egyszerűen azt fogja mondani, hogy “hogy a francba tudtak bennünket így átvágni?” Én, amikor megértettem először, hogy mi történt, egyszerűen nem akartam elhinni. Akkor döbbentem rá, hogy jézus mária, semmi sem úgy van, ahogy mondják vagy ahogy látszik. Ez a rendszer egy akkora hazugság, hogy hogyan tudták így átvenni fölöttünk a hatalmat, én el nem tudom képzelni.

- És te mit csinálsz most? Foglaljuk össze az olvasóknak, hogy mivel is foglalkozol te mostanában.

- Én mit csinálok? Megpróbálom elmondani az embereknek, hogy mi a helyzet, és megpróbálom elmondani, hogy mi az egyetlen mód, ami által ebből a helyzetből ki lehetne jutni. Igen, tudom, amikor azt mondom, hogy ez az egyetlen mód, akkor azt mondják, hogy mégis minek képzelem magam… azt mondom mindig: emberek, vitassuk meg! Minden egyes más érvet meg tudok cáfolni. Az összes másik útról be tudom bizonyítani, hogy működésképtelen. Ez nem nagyképűség, egyszerűen ez így van.

- Igen, ennek én is tanúja vagyok egy ideje…

- Az a helyzet, hogy amikor először megértettem… nekem kb egy év kellett, hogy megértsem, hogy mi történt. Azt éreztem, hogy mi nem jó, de annyira összekuszálták a dolgokat…! Valami eszméletlen, amit az Alaptörvénnyel csináltak, így kétszer-háromszor megkeverték, kifordították, hogy tényleg egy szakembernek is becsületére válik, ha ezt kibogozza!

- Mindig az az érzésem, hogy egyeseknek az áll érdekében, hogy az emebrek teljesen össze legyenek zavarodva, és fogalmuk se legyen róla, hogy ki kivel van, ki mit csinál és miért…

- Igen, pontosan ezt tették, ez történik. Mindent áthat a hazugság, és most általában ami a legjobban bántja a fülemet, hogy mindig országról beszélnek. Nem országról van szó, mert az ország az ugyanaz, hanem államról. Az állam az, ami joghatóság és uralkodik az emberek fölött. Nem az ország uralkodik, az ország az csak van. Az állam az, ami hatalom. És a Magyarország nevű jogi entitás – mert most már államnak se hívom – az nem a magyar állam.

Ha ezt így elkezded mondani az embereknek, ez szinte felfoghatatlan. Nem is értik, azért beszélnek nekik országról. Azt “értik”: Magyarország az Magyarország, hát ugyanaz, nem? A fenét!

- Én se értettem először, és eltartott egy darabig, míg megértettem.

- Tehát visszatérve arra, hogy egyedüli megoldás. 
Szoktam mondani, hogy a magyar nép az elmúlt 160 év alatt 9 rendszerváltást élt meg. Anglia háromszáz év alatt egyet… Nyugaton nem volt szocializmus, fogalmuk sincs róla – nekik az a lépcsőfok kimaradt. Nem tudják, milyen az, amikor az egyszerű ember azt érzi, hogy őérte van a hatalom. Az egy másik dolog, hogy ezt félrevitték és végül teljesen más lett belőle, de a háború után a szüleink, nagyszüleink őszintén hitték, hogy ez a rendszer nekik épült. Egészen ’56-ig így hitték.

Az Orbánnak valóban van egy küldetése. Vagy volt… csak nem az, amit ő annak hisz. Úgy tűnik, mintha neki elő kellett készíteni ezt a lépést, ami most jön.
A nép számára itt a lehetőség, hogy alkosson valamit. A diktatúra egy tanulási folyamatnak a része, egy borzasztó nagy lehetőség. 
Ez a lehetőség kb 5-10 évig áll fenn, tehát nem sokáig!
Egy diktatúrát nem lehet sokáig fejleszteni – minden fejlődik, mindennek van egy öntörvényű fejlődése, a diktatúrának is.
Ha egy nagyon rövid időn belül – ez egy-két év – nem jutunk arra a szintre, hogy legalább az, amit én szeretnék, hogy 100 ezer ember összegyűlik és kimondja azt, hogy ez diktatúra, és nem indul meg ennek a felszámolása, akkor ebből lesz egy erőszakos diktatúra, amit kizárólag polgárháborúval lehet felszámolni, vagyis csak erőszakkal.

- Dehát tulajdonképpen most is erőszakos, nem? És gondolom, ebben is vannak fokozatok?

- Még nem erőszakos. Attól, hogy mi mit gondolunk, mi mit érzünk, a diktatúra is egy jogi fogalom és az erőszak is. A diktatúra attól diktatúra, hogy honnan származtatja a hatalmát. Ők önmaguktól eredeztetik a hatalmukat. Nem istentől, nem a néptől – ez már eleve diktatúra.

- No de ez már Orbán előtt is így volt, nem?

- Ahogy mondtam is, ez egy 1000 éves fejlődés. 

Aranybulla1

Kép forrása: wikipédia

Rákóczi a szabadságharcábanII. András aranybullájára hivatkozik. Ugyanez a jog működött ’48-ban is. Tehát a Szent Korona ellenállási jogával éltek. A kiegyezés hozta létre a magyar államot és azzal fejeződött be a fölöttünk lévő uralom végleges megszerzése. Amikor Ferenc József leírta, hogy eltörli az ellenállási jogot, onnantól kezdve ő az ország birtokosa! Ez egy nagyon fontos dolog, mert itt ér össze az egész és megteremtődik az a feltétel, hogy 1918-ban az alsó és a felső ház közösen megszünteti a magyar királyságot.

Sokan úgy gondolják, hogy a Trianon szüntette meg a magyar királyságot.
NEM. Saját maguk tették ezt! Tehát az alsó meg a felső ház, tessék megnézni, kik voltak benne – a magyar nemesség, a papság, nagypolgárok, kispolgárok és hadd ne soroljam… Innentől kezdve A FÖLÖTTÜNK HATALMAT GYAKORLÓK ÉRDEKÉBEN működik az állam.

1989-ben belekerül az ideiglenes alkotmányba, hogy minden hatalom a népé – amikor ez belekerül, akkor megszűnik a jog szerint a képviselők hatalma. Amikor rájöttek, hogy mit csináltak, már nem lehetett visszacsinálni. Tehát ezt nem lehet megkerülni!

Semmi mást csinálni belőle, csak azt, amit ők leírtak. Ez az a pont, amikor a jogi feltétele megteremtődött annak, hogy vissza tudjuk állítani a néphatalmat. 2011-ben pedig létejött az a diktatúra, ami megnyitotta az utat is. Tehát már nemcsak a jog van meg hozzá, hanem a lehetőség is.
Tehát van egy helyzet. Egy olyan helyzet, amit én látok – nem tehetek róla, valami miatt én látom – de nem tartom meg magamnak, nem másra használom, hanem szeretném elmondani mindenkinek.
El fogom mondani neked – nem fogod elhinni -, hogy az elmúlt 5 évben ki mindenki próbált megakadályozni abban, hogy ezt el tudjam mondani!

Tényleg próbáltam mindenkit meggyőzni arról, hogy álljon mellénk. Te kivel kezdenéd? Hát nyilvánvalóan azzal, akinek leginkább van lehetősége arra, hogy ott bent a parlamentben kimondja. És 2011 decemberben tüntetünk a Kossuth téren, voltunk 30-an, akkor már kezdtük érteni, hogy a Szolidaritás is csak egy elterelő politikai szervezet, csak egy villámhárító… Gondoltuk, itt a Szolidaritás, majd elmondjuk – rájöttünk, hogy nem, őket azért csinálták, hogy NE tudjuk elmondani.

Mondok egy nevet: Dániel Péter, mindenki tudja, ki ez, amikor a társadalmi kerekasztal vita volt, amit a Szolidaritás akart csinálni, akkor a Dániel Péter így odaállt az ajtóba és hangosan kijelentette: “a Geri Tibi nem megy be!” Mondtam, hogy bocsánat, dehát kerekasztal, és meg vagyunk hívva – és akkor ott ment el a Kónya Péter meg az Ungár Klára és mondtam: “Gyerekek, nem figyelitek, hogy ez az ember itt nem akar beengedni bennünket, hát milyen kerekasztalt csináltok ti?” Szó nélkül bementek, úgy csináltak, mintha megsüketültek volna.

Az Ungár ott ült mellettem, amikor 2013-ban leültünk vitatkozni.
Azért mentünk be az ellenzéki pártok megbeszélésére, mert észrevettük, hogy kihagyták a népszuverenitás elvét az alapelveikből. Erről hosszan tudnék mesélni, hogy ez hogyan történt. Az a lényeg benne, hogy összeálltunk gyorsan, 3-4 szervezet. (Centrum párt, Kalóz párt, A KÉK-ek Ludányi Horváth Attilával, és mi: az Egységfront egyesület).
És ahogy mondtam, ez az utolsó lehetőség arra, hogy a pártok a hazaárulásukat jóvá tegyék, és itt a lehetőség, ha visszaveszik a népszuverenitás elvét az alapelveik közé – ha visszaveszik a népszuverenitás elvét az alapelveik közé, akkor az alaptörvény abban a pillanatban érvénytelenné válik.
Eleve úgy jöhetett létre az alaptörvény, hogy megtagadták a népszuverenitás elvét.
Gondolj bele: a liberális meg a szocialista pártok megtagadják a népszuverenitás elvét, amire 250 éve épül az egész liberalizmus, szocializmus, minden!
Tehát a legalapvetőbb alapelvüket tagadták meg.

Ezt öt egymást követő tárgyaláson a pofájukba vágtuk bele – nem tudom másképp mondani – ezt történt.

A Bárándi Péter, volt igazságügyminiszter odajön a kis joghallgatóhoz fölháborodva – tényleg nagyon föl volt háborodva – és azt mondja, hogy hogy merem én azt mondani, hogy a népszuverenitást megtagadták? Mondom: nagyon egyszerű: NINCS BENNE. És akkor azt mondja nekem a Bárándi: hogy az alkotmányozás a népszuverenitás nélkül szar. Ez a “finom úriember” így fejezte ki magát.
És akkor újra mondtam neki: elnézést, de nincs benne. Akkor sincs benne. Erre azt mondja: majd belekerül a végén.
És akkor a legvégén odamentem hozzá: nincs benne. “Dehát nem lehetett beletenni” -mondta.

Nyilvánvalóan egy színjáték volt ez az egész. Az Ungár ott ült mellettem. Kérdezem tőle: “Te ehhez hozzájárulsz?” “Hát persze. Ez nem azt jelenti, amit te gondolsz róla.”

Nem? Egy fenét nem!
Döbbenetes: mindannyian tudják, mert hogyha hülyék lennének, akik nem értik, hogy mi van, akkor azt mondanám, hogy rendben van. De nem hülyék! Jogászok! Mind tudják!
Mind pontosan tudják, hogy hol, miben követték el a hazaárulást. És szó nélkül, szemrebbenés nélkül csinálják és belehazudnak a képünkbe.

Szóval ez a döbbenet. Az emberek nem is látják, hogy ez mekkora.. nem is színjáték, hanem egy rohadt mocskos bűnbanda ez.
Tudod az ember az indulatait néha nem tudja visszafogni.

- Dehát erre is megvan a magyarázat: vannak emberek, akiknek nincs meg a képességük arra, hogy .., lelkiismeretre, együttérzésre, ezekre az emberi dolgokra egyszerűen nem képesek… mit várjunk tőlük?

- Igen. Én akkor döbbentem meg, amikor bementünk, és egyértelműen tudták, hogy tudjuk – azért mentünk oda, hogy ezt elmondjuk. Rájöttek, hogy rájöttünk a turpisságukra, hgy ügyesen ki akarták hagyni. Hogy mi mindent megcsináltak csak azért… pedig tudták, az összes jogász tudja – ez a probléma, hogy egy Sólyom, egy Tölgyessi, stb mind tudja, hát jogászok, nem hülye emberek, de megjátsszák, hogy ők hülyék, és nem tudják – most
Mi viszi rá az embereket, hogy ilyen szinten hülyítsék az embereket…? 

Most képzeld el a Tölgyessit – ő akkor is a legnagyobb jogász lenne, ha igazat mondana. Mi érdekében áll hazudni?
Vagy egy jogi tanszékvezetőnek. Lehet, hogy ő lenne az igazságügyminiszter, ha ezt kimondaná. Ott van előtte a lehetőség, profitálhatna belőle. Ehelyett kitart a hazugságban. Hogy hogyan néz a tükörbe, nem tudom elképzelni.
Mit tanítanak most az egyetemeken alkotmányjog tanszéken? Azt, hogy a Fidesz azt csinál, amit akar? 

- Ez jó kérdés: mi veszi rá őket? Olyan, mintha valaki lenne a háttérben és lefizetné vagy megzsarolná őket…

- Vannak bizony a háttérben. De ha ezt mondod, akkor be akarnak dugni a diliházba…

- Hát… most már egyre többen mondják, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is… egyre többen vagyunk ilyen “dilisek”.

Szerinted a népből hányan ébredtek rá erre, hányan vannak egyáltalán tudatában ennek, hogy nem demokrácia van, hanem diktatúra? Úgy tűnik, még mindig nagyon sokan vannak, akik tényleg azt hiszik, hogy demokráciában élünk…

- Végül is a demokrácia is egyfajta diktatúra. De ez a jelenlegi még demokráciának se mondható. Ugyanis egy kisebbség uralkodik, csak úgy csinál, mintha ő lenne a többség. 
Kérdezed, mennyien. Én eleve úgy találtam ki, és hálistennek meg lehet csinálni, ez nem az én elvem – én egy proli vagyok. Az én elvem a proletárdiktatúra, mert akkor mi vagyunk hatalmon. Én azt néztem meg, hogy mi hogy működik; mi az a módszer, ami kivitelezhető. És amikor a diktatúra maga adja, hogy hogyan lehet, ezt nem neked kell kitalálni, hanem azt kell megnézni, hogy mik az adott lehetőségek és ha abból indulsz ki, akkor jó irányba mész. Az a lényeg benne, hogy ez a diktatúra létre se jött volna, ha a képviselők ellenzéki oldala nincs benne.
Ez a diktatúra létre se jött volna, ha van egy Sólyom László, aki tisztességesen föláll és azt mondja, hogy ez egy diktatúra”. 
Ha 10 alkotmánybíró föláll… nem is kell tíz… ha csak öt föláll és azt mondja: “ez egy diktatúra” már nem jött volna létre. Ha az Árok Kornél vagy a Kónya Péter a százezres tüntetésen kiáll és azt mondja, hogy ez egy diktatúra és egy jogilag érvénytelen alaptörvény, akkor a diktatúra nem jött volna létre.
Viszont egyszerűen azért, mert az alaptörvény érvénytelen, nem kell 4 millió ember ahhoz, hogy elindítsa a leváltást. Elég lenne egy is, elég lenne 10 is; 100 politikus is elég lenne, meg 100 ezer ember a közemberek közül is elég LESZ.

Annyi ember kell csak, hogy ne lehessen minket elhallgattatni. 100 ezer emberre már nemzetközi szinten is fel kell hogy figyeljenek. Ha százezer ember kimegy az utcára és egyet mond és egyet akar, és kimondja az igazságot, amit joggal alá lehet támasztani – és a diktatúra nem tudja a saját hatalmát joggal alátámasztani – akkor el kell hogy indítson egy változást.
Ezért mondom én, hogy nem az a kérdés, hogy hányan látják eddig, hanem az a kérdés, hogy össze tudjuk-e szedni azt a százezer nyitott lelkű, tiszta embert, aki az igazságra fogékony.

– Tehát kell egy kritikus tömeg.

– Igen! És ebben az országban az agykontrollosok száma is, a kulturális kreatívok száma is a legmagasabb. Az individuális egyének a legmagasabb arányban itt vannak. A magyar szellemiség meg a magyar nyelv az olyan dolgokra képes, amire más nyelvek nem igazán. A nyelv logikája is ad egyfajta szemléletet. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy nekünk van egy ezer éves történelmi alkotmányunk. (Minimum ezer éves… De az ezer évet mindenképpen lehet bizonyítani.)

Ez azt jelenti, hogy nem a semmiből indulunk. És a magyar gondolkodásban ez benne van. A honfoglalás korától, sőt még azelőttről benne van.
A mi ősi rendszerünk a közszabadság elvére épül, nem a rabszolgaságra. Más társadalmak a rabszolgaságból fejlődtek ki, nálunk pedig a közszabadságból lett kereszténység. Teljesen más rendszer! És ezt ezer éven keresztül igazából meg tudtuk őrizni. Mint például az ellenállási jogunkat.

Tehát nem az a fontos, hogy mennyien értik. Annyira megbonyolították, mondom, nekem is egy év kellett, hogy megértsem. Akik most már értik, azok mind úgy kezdték, hogy az elején nem értették. Idő kell, míg átrágják magukat az összes információn, ami a teljes megértéshez kell.

Azonkívül egyre egyszerűbben tudom elmondani. 

Az elején jogi nyelven a jogászoknak próbáltam elmondani, most már sokkal egyszerűbben el tudom mondani.
A lényeg, hogy egy képviselőnek nincs joga ahhoz, hogy a nép államát megváltoztassa. Itt egy ezer éve jogfolytonos államot akarnak megszüntetni. És nem azért, mert mi nem akarjuk, hanem effektíve az állam joga nem teszi ezt lehetővé. És itt jönnek be a jogászok. Amikor ez nyilvánosságra kerül, akkor szeretnék én minden jogász szemébe nézni, aki az elmúlt öt évben ott állt, a Salamontól kezdve a Gulyás Gergelyig mindnek szívesen elkapnám a grabancát, virtuálisan…
Ugyanis ha én azt mondom, hogy az elmúlt ezer év gaztette, akkor nem túlzok. Tényleg az. Egy ekkora múltú népnek az ezer éves államát egy mozdulattal meg akarják szüntetni.

Meg lehet találni a megfelelő számú embert, mert VAN ennyi nyitott ember. Csakhogy versenyt futunk az idővel. Ugye utaltam rá, hogy van a diktatúrának egy fejlődési üteme. Egy kifutási ideje, és az emberi tudatnak is megvan a maga fejlődési üteme. Vannak a környezetemben emberek, akik már látják, értik és ők mindent meg is tesznek.

- Említetted, hogy százezer emberre van szükség. Beszéljünk erről egy kicsit, hogy mit tehetünk. Az egyértelmű, hogy hol lehet tovább tájékozódni és csatlakozni (megjegyzés az olvasónak: alább a linkeken is látható lesz), de azok, akik már értik vagy kezdik érteni, most mit tehetnek.

Holnap lesz egy éve, hogy megcsináltam az Alkotmányos Magyarország nevű tervezetet. 

Eddig nem voltam elég erélyes abban, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy én jónak látom. Az Egyesületnél már az voltam, mert amikor úgy láttam, hogy másképp mennek a dolgok, mint az eredeti terv, akkor visszavettem az irányítást, mert éreztem, hogy kicsit összébb kéne fogni az egészet.
Most az Alkotmányos Magyarország nevű társadalmi önszerveződésről van szó, ami később Alkotmányos Ellenállás lett, mivel a 800 éves ellenállási jogot fel kell használni. A lényeg, hogy NEM polgárháborút akarunk indítani. Hanem egy magot hozunk létre, amely társadalmi önszerveződéssel újra létre tudja hozni az Alkotmányos Magyarországot.

– Mégpedig békésen.

– Igen, csakis békésen. Az a lényeg benne, hogy az volt ugye a kérdés, hogy hogy jön össze a százezer fő? Ahogy ez a mag elkezd nőni a társadalmi önszerveződésnek köszönhetően, úgy lesz egy pont, ahol százezer lesz. Aztán lesz egy pont,a hol háromszázezer lesz, és abból már ki lehet állítani legalább százezer embert.
Ennek a százezer embernek egyszerre, egy helyen ki kell mondania azt, hogy a képviselőknek nem volt joga alaptörvényt alkotni, így az Alaptörvény érvénytelen, és emiatt mi, a magyar nép jogosultak vagyunk arra, hogy visszaszerezzük az önrendelkezésünket és egy új magyar államot hozzunk létre.

Abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, a diktatúrának bizonyítania kell a saját hatalmának a jogszerűségét. És ez az, amit a diktatúra nem tud megtenni, hiszen eleve jogellenesen, érvénytelen joggal hozták létre.
A százezer ember ezt tudja kimondani.
Ez most is így van, kimondás nélkül is, csak nem tudjuk érvényesíteni ezt a jogunkat. Hogyha volna bennük legalább valamennyi tisztesség, akkor amikor rájuk bizonyítják, hogy loptak, csaltak hazudtak, akkor azt mondják, hogy “Igen, elismerjük, büntetést követelünk”. De mivel nincs bennük egy szemernyi se, ezért rájuk kell bizonyítani. És ehhez kell a százezer ember, ami már elég nagy tömeg ahhoz, hogy a rendőrség ne tudjon fellépni velük szemben, hogy kénytelenek legyenek a jogászok is lépni, kénytelen legyen a hatalom is lépni; kénytelenek lesznek a nemzetközi szervezetek is lépni; kénytelen lesz a média is foglalkozni vele.

 

Ha nem szeretnél tovább várni, hanem te is cselekedni szeretnél, akkor kérlek, itt folytasd a tájékozódást: katt ide<<<

Továbbá kérlek, a teljes megértés végett a második részt is olvasd el, katt ide<<< plusz a Tibor jegyzeteit is mindenképpen tanulmányozd, ezeket itt megtalálod, katt ide<<< 

SingingBirthAz interjú készítője: Antal Judit – négy gyermek anyja; környezetvédelmi és szociális aktivista, life coach, “jósnő” és “spirituális” tanító; zenész, lelkes amatőr fényképész valamint szokása, hogy interjúkat készít zenészekkel, aktivistákkal és mindenféle olyan emberekkel, akik fontos hatással vannak a világ folyására. Elérhető (jelen weboldalon kívül) a következő linkeken:

 

Comments are closed